[Kraftwerk.HU] album jellemzések

[YoungOld]

Hi!

Hát, rövidebb, mint szeretted volna (10-15 mondat/album), de igazából 
nem akartam többet írni, mert az már szájtépés lett volna. Ha 
valamelyik nem jó, szólj, és még tépkedem picit...

Kraftwerk I
~~~~~~~~~~~
Az első album azon lemezek közé tartozik, amiket ágyban fekve 
sötétben szoktam hallgatni, hogy ne zavarjon semmi. Ilyenkor könnyen 
társít az ember a zenéhez különféle képeket, benyomásokat, amik 
később amolyan flash formájában visszatűnnek, ha meghalljuk a zenét. 
Az én esetemben itt a Stratovarius és a Megaherz c. szám ilyen, mindig 
egy olyan erdőbe képzelem magam, ahol a fák ezüstből vannak és én 
köztük sétálva hallom/hallgatom ezt a muzsikát. Persze könnyen 
lehetne a Kraftwerk krautrock stílusú albumait elborultnak nevezni, 
azonban nekem a kedvenceim közé tartoznak az ilyen lemezek (akár 
más előadóktól is , pl. a Neu!, vagy a Tangerine Dream korai lemezei). 
Lüktetnek, mozognak ezek a hangok, kicsit amolyan pszichedelikus 
rock, megtűzdelve elsőre idegesítőnek tűnő hangokkal, amik később 
kibontakoznak, és kényszerítenek, hogy ne egy hang alapján ítéljünk, 
hanem az egész kompozíciót vizsgáljuk.

Kraftwerk II
~~~~~~~~~~~~
Nagyon hasonlít az első lemezhez, azzal a különbséggel, hogy itt 
kevesebb a rockosabb elem és némelyik szám kicsit mintha álmosabb 
lenne. Igazából nehéz mást írni, mint a Kraftwerk I esetében. Azt 
hiszem, Ralf Hütteréknek (és a többi kísérletező német együttesnek) 
sikerült elérniük azt, amiért is a krautrock létrejött: adtak a német 
kultúrának egy igen erős lökést. Személy szerint sajnálom, hogy 
napjainkra ez a zene teljesen eltűnt (hiszen nagyjából '68-'74 körülre 
tehető az az időszak, amikor létezett), de érthető, hiszen a célt elérte, 
innentől kezdve sok értelme nem lett volna ennek a stílusnak. Át 
kellett, hogy adja a helyét az újabb zenei megoldásoknak, amiket a 
krautrock vezetett fel. A német újhullámos zenét a 70-es évek elejétől-
közepétől már határozottan meg lehetett különböztetni a többi nemzet 
zenéitől. Ahhoz viszont, hogy ezt az utat be lehessen járni, kellettek az 
olyan kísérletező, máshoz nem hasonlítható lemezek, mint pl. a 
Kraftwerk I és II.

Ralf & Florian
~~~~~~~~~~~~~~
Ez a lemez már átmenetet képez a Kraftwerk kísérletező és a 
koncepcionális korszaka között. Feltűnnek a szabályos ritmusok, 
határozott dallamok vannak, érződik, hogy elindult az együttes egy 
úton. Az Ananas Symphonie-ban hallhatjuk először a vocodert, ami 
később meghatározója lesz a Kraftwerk zenéjének. Könnyebben 
magával ragad ez a zene, mint az előző két album, több olyan szám is 
van rajta, amit az ember hamar be tud fogadni. A Tanzmusik nagy 
kedvencem, és bár ez szubjektív vélemény, de sokszor eszembe jut 
róla a Model c. szám (1978). Eddig kevesebb ismétlődő ritmus volt, 
ezen a lemezen viszont már előtérbe kerültek a struktúrák, a repetitív 
ütemek. Igazán szerettem volna ott lenni 1973-ban az album 
megjelenésekor, kíváncsi lettem volna, mi lesz ezután.

Autobahn
~~~~~~~~
Ez az album jelentette az igazi áttörést az együttes sikerét és a 
fejlődésének irányvonalát tekintve. Belép az együttesbe Wolfgang Flür 
(ütős). Ez a lemez már nem igazán krautrock, talán annak határán 
helyezhetjük el. A címadó dal szerény 22 és fél percével már koncepció 
anyagnak tekinthető. Hosszú, monoton, tökéletesen visszaadja az 
autózás hangulatát. Hátránya a dolognak, hogy nincs sok értelme a 7"-
es verziónak, hiszen annak ideje csak 03:36, ergo nem képes leképezni 
egy hosszú utat. Nagyon szép zenét sikerült készíteni többek között 
olyan hangok felhasználásával, mint az autó ajtajának becsapása, a 
begyújtás, vagy ahogy elhajtanak mellettünk a járművek. Koherens 
módon vannak ezek felhasználva. Az album szépsége meglepő módon 
az egyszerűségében keresendő, ez később a Kraftwerk erőssége lesz. 
Kristálytiszta dallamok, szinte a végletekig leegyszerűsítve, hogy csak a 
lényeg maradjon.

Radioaktivität / Radioactivity
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ralf Hütter szerint az album elképzelése már évekkel korábban a 
fejükben volt. Ez már csak azért is érdekes (számomra legalábbis), 
mert ez előtt 2-3 évvel meglehetősen eltérő stílusú zenét játszottak. A 
Radioactivity minden száma szól valami konkrét dologról, nem csak 
érzésekről. A rádióhullámok és a sugárzás az, ami Hütteréket megfogta 
és lenyűgözte. A lemezen már teljes vokálok szerepelnek, előrevetítve 
az együttes útját. Ettől a lemeztől kezdve beszélhetünk a klasszikus 
Kraftwerk felállásról, hiszen csatlakozott Karl Bartos, és így Flürrel és a 
Hütter - Schneider párossal együtt alkotják azt a formációt, ami közel 
másfél évtizeden át jelentette a Kraftwerk fénykorát. A lemez 
felépítésére jellemző, hogy kb. 4 szám köré épül, a többi darab 
átvezetést képez ezek között (pl. News, Intermission). Nagyon szép 38 
percet jelent a lemez, ami követeli, hogy egyben hallgassuk meg, és ne 
bele-bele tekerve. Talán ez a legmélyebb tartalommal rendelkező 
album. Összetett, komoly gondolatvilágát az utolsó szám könnyedsége 
oldja (Ohm Sweet Ohm).

Trans-Europe Express
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Finomabb, szebben kidolgozott lemez, mint a Radioactivity, több 
könnyedséggel (Europe Endless). Ezen a lemezen jelenik meg az a 
gondolat, hogy az együttes tagjai nem is emberek. Bábuk formájában 
jelennek meg, a borítóról is kissé élettelenül tekintenek ránk. A címadó 
dal talán az egyik legtökéletesebb Kraftwerk szám. Hideg, végtelenül 
precíz, fémes, és ami a legfontosabb, magunk előtt látjuk a vonatot, 
ahogy zakatol Európán keresztül. Mintha a Kraftwerk egy "anyagi világ"-
"zene" fordítógépként működne, nem egyszerűen megzenésítették a 
TEE-t, hanem lefordították a muzsika nyelvére, átültették. A súlyosabb 
témát (akárcsak a Radioactivity-n) itt is egy felszabadultabb dallam 
zárja (Franz Schubert), végül az Endless Endless egy keretbe foglalja 
az albumot, hogy aztán a kezünkbe adhassa.

The Man Machine
~~~~~~~~~~~~~~~
A Man Machine az együttes legismertebb albuma, tekinthetjük a 
pályájuk csúcsának is. Az előző lemezen megkezdett elélettelenedés itt 
folytatódik, bábukból átalakultak robotokká (és bár később az evolúció 
tovább folytatódott, mégis ez a forma lett a legsikeresebb - néhányan 
még ma is piros ingben mennek koncertre...) Itt már teljes a 
gépiesedés, már nem átmenetről van szó. Az egyetlen lengébb 
hangulatú dal a Model, ami a Kraftwerk leghíresebb dala lett 
(köszönhetően tökéletes rádióbarát mivoltának). A Man Machine 
hallgatása közben el kell ismernünk, Hütterék bizony nem emberek, 
hiszen tökéletesen hiányzik a humán tényező. Fontos megemlíteni, 
hogy ez az album nem csak a zenéből áll, hanem a szövegekből, a 
piros színből, a borítóból, és mindazon design elemekből, amelyek 
felidéződnek bennem, ha meghallok akár csak egy másodpercet is a 
lemezről.

Computer World
~~~~~~~~~~~~~~
A Computer World nem csak a számítógépekről, számítógépesedésről 
szól, hanem azt próbálja bemutatni (1981-ben!!!), hogy az emberi élet 
minden vetületében ott vannak a computerek, a bűnüldözéstől kezdve 
a pénz világáig. Kicsit hasonlít arra, amit a Mátrix c. filmben Morpheus 
mond Neonak: "A Mátrix ott van mindenütt. Körülvesz bennünket. [...] 
Érzed, amikor dolgozni mész, vagy templomba, vagy befizeted az 
adódat". A filmben is félelmetes volt ez a gondolat, '81-ben az album is 
szorongást válthatott ki. Számítógépekkel bármit meg lehet tenni, akár 
átsugározni magunkat a jövőbe... A lemez hangszerelése első 
pillantásra egyszerű, konyhanyelven "prüntyögős", mintha egy 
számítógép játék hangjait hallanánk. Azonban ez szándékos, amolyan 
hangulati elem. A Pocket Calculator játékosságát hamar feledteti velünk 
a Numbers pattogós kimértsége. Itt nem jelenik meg emberi elem, 
olyan, mintha egy számítógép magában dúdolna a saját stílusában. És 
ha már dúdol, miért ne eshetne szerelembe az a maschina (Computer 
Love).

Electric Cafe
~~~~~~~~~~~~~
Az evolúció következő állomása szerint már nincs robot test, hanem 
egy virtuális térben való létezés a kulcs a jövő felé. Már nincs igazán 
értelme arról beszélni tehát, hogy ez a zene mennyire robotikus. Már 
digitális, szintetikus a gyönyör. Az egyetlen populárisabb szám a 
lemezen a Telephone Call. Maga az album az eddigi vonulathoz képest 
kicsit undergroundabb, mindenképpen egy váltást képvisel. Kevésbé 
lett hangsúlyos a koncepcionalitás, hacsak a hipersteril hangokat nem 
tekinthetjük annak. Megint csak azt kell mondani, hogy '86-ban ilyen 
zenét készíteni nem semmi, és ezt a szakmabeliek is így gondolják: "Az 
Electric Café a Commodore 64 pötyögéséhez képest maga volt az 
űrkorszak" (Moldvai Márk - NEO); "Minket nem az izgatott, hogy 
csináljunk egy zenekart, lépjünk fel, hú de jó lesz, hanem az, hogy 
hogy a francba lehet ilyen soundot csinálni?! Akkor nekünk 
képtelenségnek tűnt egy Electric Cafét megcsinálni. Éjjel-nappal 
hallgattuk. Egyszerűen csoda volt. Attól kezdve csak az foglalkoztatott 
bennünket, hogy mi az, amivel ilyen sound készíthető." (Milkovics 
Mátyás - NEO). A Kraftwerk eddigi zenéire jellemző volt, hogy a 
technikát és az embert összehozták, a kettő kapcsolatáról szóltak (ha 
csak a háttérben is). Az Electric Café viszont annyira szintetikus, hogy 
emiatt szokatlan lehet a korábbi lemezekhez szokott fülnek. Ez volt a 
Kraftwerk utolsó(nak hitt) albuma, egészen mostanáig...

The Mix
~~~~~~~
A Mix kivételt képez a lemezek között, mivel nem stúdió album, de több, 
mint egyszerű válogatás. A régi nagy számok újragondolásáról van szó, 
néhol új tartalommal gazdagítva, de van, ahol csak ráncfelvarrásról van 
szó. Könnyebben befogadható, populárisabb darabok, épp ezért 
megoszlanak a vélemények a Mix-ről. Én speciel szívesen hallgatom, de 
néha nem érzem azt, amit pl. a Man Machine alatt. Talán azért, mert ez 
már nem a klasszikus négyes keze munkája, se Bartos, se Flür. A lemez 
(vagy inkáb a hozzá tartozó design) fő érdemeként így nem a zenét, 
hanem az új generációs robotokat emelném ki, ami a borítón is látható. 
Az "albumot" a Musique Non Stop zárja, akárcsak a koncerteken. Non 
Stop, Non Stop...

Üdv
YoungOld