Honlap » Koncertek » Belgrád 2018 »

Powerplant beszámolója

Ismét egy szomszéd főváros...

Előző év október 6-ikán, reggel már megvettem a jegyemet Ljubljanába, a pesti koncertre meg még aznap reggel nem lehetett kapni, amikor is gondolkodnom kellett szinte pontosan 2 órát, miszerint merjek menni vagy ne... 2005 júniusában és 2009 júliusában egész egyszerűen elutasítottam, hogy abba az országba menjek... Pedig az utóbbi még közelebb is volt hozzám, mint a Balaton Sound Zamárdiban... Egyik ismerősömet kérdezgettem, vajon mi lehet arrafelé... igen tudatlan voltam... biztatást kaptam, így gyorsan meg is vettem a jegyemet. Véletlen helyválasztással sikerült az első sorba, sajnos a szélére, de kibírhatónak ítéltem, hagytam úgy a jegyet. Aznap délután még megvettem a pesti jegyet is, így hármas boldogság volt.

Aztán telt az idő, 8 olasz koncert novemberben, februárban pedig 4 német, majd a pesti és ljubljanai. Volt egy teljes éjszakám erre rápihenni, szombati napra esett az alkalom. Vajon mikor induljak? Autóval 330km csak a házamtól a belgrádi arénáig és végig ugyan az az autópálya - pofon egyszerű. Legyen mondjuk ebéd után az indulás. Úgy lett, délután 1-kor rajtoltam is, inkább ott várjak, csak legyen minden rendben. Az időjárás remek volt, hűvöskés ugyan, de napsütés. Kicsit aggódtam, mivel éjszakára mondták a kemény lehűlést és havazást, majd meglátjuk, hazafelé már mindig ráérősebb... Életemben először hagytam el az EU területét (jójó, a svájci alkalmak is, de az más...), izgultam is, határellenőrzés vajon hogy és miként... Nekünk a személyi igazolvány elég a volt jugoszláviai országokba. Határon sor, amikor a kapuhoz értem, csak igazolványt lehúzták, mással nem is foglalkoztak, túloldalon a szerb benézett a kocsiba úgy, hogy ablakokat lehúztam de semmi más és mehettem is tovább. Autópálya fizetős, jegy és kapus rendszer, eurót elfogadnak. Nos, elég döcögős kifelé a pálya... lassan is tudtam haladni, forgalom szinte semmi volt. Délután 4 után picivel értem oda, ahogy lejöttem a pályáról, körforgalomból ki és néhány méterrel utána azonnal álltam is le az első parkolóba.

Megérkeztem. Ritkán megyek ennyire keveset egy koncertre... Az eseményt reklámozó óriásplakát tövében álltam meg, érdekessége, hogy azon este 9-es kezdés szerepelt, a jegyeken meg 8. Nézzek körül. Körülnéztem. A szomszéd parkoló autóval egy idősebb úr és fia érkezett, velük váltottam néhány szót, tényleg néhányat, mivel magyarul csak a 'nem tudom' tudta és a saját nyelvén beszélt, én meg hogy honnan szedtem azt az 1-2 orosz szót, nem tudom, de megértettük egymást... (Később is többször összefutottunk kívül is és az arénában belül is, hazafelé meg még az úton is leelőztem őket. Avagy barátokat mindenhol lehet szerezni.) Beengedésig volt még 2 óra, kocsiba beültem, készültem filmekkel, elcsaptam az időt. Valahogy este 7-kor odaálltam az ajtókhoz. Emberek még alig, de kezdtek gyülekezni és fél 8 lehet volt már, amikor elkezdték a beengedést. Itt tapasztaltam az eddigi legszigorúbb biztonsági vizsgálatot. Motozás után még kapun is át kellett mennünk és a táskákat is átvilágították. Minden apróságot elővetettek velem, persze a fényképező nem érdekelte, de még a pótakksit is meg kellett mutatnom. Nagy csarnok ülőhelyekkel, avagy nyomorgás ismét mint a pestin... legyen... kibírom... Elfoglaltam a helyem, kabátot otthagytam, körbenéztem. Picit lepukkant hely belülről, mindegy, csak néhány percet töltök úgyis a folyosókon. Ruhatár után érdeklődtem, nincs... Körbejártam a csarnokot, 1-2 ismerős nyilván akadt a távolban (is). A szomszéd széken ülő fiúval kezdtem el beszélgetni és mondta, hogy később vett jegyet ide az első sorba valaki németektől, akik nem tudtak eljönni... Na én itt már direkt kérdeztem is a nevekre... eltaláltam, sokszor hihetetlenül kicsi a világ, persze, hogy a német ismerőseim voltak, akiknél a drezdai utam során voltam (sajnos nem tudtak eljönni és eladták a jegyeiket). Ráadásul mellettünk megjelent egy angol úriember, miért is ne, a kemény mag sokszor ül egymás mellett... Tehát jól elvoltunk, kaptam wifit is tőle, nekem ugye unión kívül elakadt, változatosan telt az idő. Icipicit árnyékolta a kellemes helyzetet, hogy fűtés semmi nem volt, a lábainkon lehetett érezni a beáramló hideget ott elöl.

Érdekes volt a kezdés. Mint említettem a plakátokon 21:00, a jegyeken 20:00. Valahogy a kettő közé lőtték be, állítólag nemzeti sajátosság amúgy az utolsó pillanatban érkezni, 20:30 után kicsivel:

Numbers / Computer World
It's More Fun to Compute / Home Computer
Computer Love
The Man-Machine
Spacelab
The Model
Neon Lights
Autobahn
Airwaves
Geiger Counter / Radioactivity
Electric Café
Tour De France / Prologue / Etape 1 / Chrono / Etape 2
Trans Europe Express / Metal on Metal / Abzug
-----
The Robots
-----
Aéro Dynamik
Planet of Visions
Boing Boom Tschak / Techno Pop / Music Non Stop

Nomégilyet! Ismerős volt a javából, az előző napokban is mintha... ez... lett volna... volt is... a szokásos két óra. Nem baj persze. Remek előadás, remek hangulat és közönség. A hangzás? Mit az én tudom meg hogy na... Nekem jó volt. Volt már nagyon régen, hogy ennyire oldalról néztem koncertet, most is, furcsa volt, most úgy gondolom nem szeretnék legközelebb ennyire szélről, még ha első sor is. Vége lett. Ismét. Ismét szomorúság miatta. Utolsók között hagyom el a csarnokot, többiek valahol kolbászolnak, úgy döntök, hogy egyedül megyek tovább - és hová? az épület hátsó részéhez. Nyilván a kis brigád is megérkezett mellém később más úton, és vártunk fagyoskodva. Az már jelzett valamit, hogy a kijáratot messziről már kordonokkal zárták el és oda is álltak melléjük. Sajna beigazolódott a sejtésem, nem tudtunk odamenni a távozó zenekarhoz. Néztük a távozásukat és közvetlen utána már köszöntem is el és léptem is haza.

Már akkor igen csípős hideg szél fújt. 4-5 fokban érkeztem, akkorra már lassan a -5 fokot közelítette a levegő. Kis melegedés után indultam is. Szombat este fél 12-kor forgalom semmi, mondhatnám, hogy toltam neki kényelmesen, de az erős északi pofaszél kellemetlenné tette a hazautat. Pedig úgy éreztem, a hazaoldali pályafél jobb minőségű... A határon araszolás és álldogállás majdnem 1 órahosszát... a hőmérséklet pedig -10 fok volt, kellemetlen egy új ezerötös dízelben vacogni, az ülésfűtés miatt nem fagytam szét... Ilyenkor hol volt az a sok autó amikor nem volt forgalom? Eszemfszom megáll, pont éjszaka, igaz rend a lelke mindennek, ez van. Ha darabokra szednek mindenkit, meg kamionok állják el az utat, bizony lassabb az átjutás. Igazolvány leolvasás után engem nem néztek, ablakokat magamtól már lehúztam pedig, 1-2 mondatot váltottunk hol voltam és menjek csak. Mentem is. Első pihenőnél álltam meg vacsorázni-reggelizni, na meg hogy ne aludjak már el ezen a rövid távon... és nem emlékszek mikorra értem haza... forró zuhany is tovább altatott, majd zuhantam ágyba valamikor kora hajnalban. Ekkor már tudtam, hogy következő hét kedden ismét látom a kedvenceimet...

Szerbia, Belgrád - jó volt, és máskor is mennék oda.

2018. május 27.
Powerplant
bt#klingklang_hu