Honlap » Koncertek » Budapest 2004 »
B.I.V. beszámolója
1. ERŐjáték
Az egész a kilencvenes évek elején kezdődött. Akkor tört ki
"techno-láz"... én meg rákaptam. Aztán anyámék egyszer
kivittek Szabadkára (Subotica), ahol 120 forintért vettem egy hamisított
KRAFTWERK kazettát, mert a haver mondta, hogy "azok is technot játszanak..."
Hazafelé a kazetta be a walkmenbe, én pedig majd' lef*stam a térdemet,
úgy megijedtem, amikor egy hang váratlanul azt mondta, hogy
"BOING...." Rögtön tudtam, hogy ez kell nekem. És még ma is
ez kell.
2. ERŐzmények
2003 nyarán már felröppentek kósza hírek egy esetleges budapesti
koncertről. Aztán egy hideg téli napon a bizonyosság: 2004. május 25-én
jönnek az U.F.O.-ba (értsd: az Arénába). Jegyrendelés februárban.
Jegykézhezvétel áprilisban. Aztán nem maradt más hátra, csak számolni
a heteket, a napokat, az órákat, és a perceket...
3. Az ERŐMŰvészek Napja
A nagy nap. Indulás meló után, dél körül, sok doboz sörrel. Érkezés
fél négykor, sok üres sörösdobozzal. Gyors kaja egy U.F.O.-közeli (értsd:
Aréna-közeli) Pizzériában, majd lázas semmittevés estig. Kapunyitáskor
már teljesen józanok vagyunk. (Bár ennek némiképp ellentmond az a tény,
hogy rögtön a bejáratnál otthagyok 8000 Ft-ot két 150 Ft-os kínai pólóért,
csak azért, mert az van rajtuk, hogy KRAFTWERK, vagy mi a franc... Sebaj!
Egyszer élünk!) Helykeresés az U.F.O. belsejében (értsd: az Aréna
belsejében), majd gratulálunk önmagunknak, hogy milyen jól tudunk
jegyet vásárolni: pont a színpaddal szemben, nem túl magasan, nem túl
alacsonyan ülünk. Csoki, perec, kóla és már kezdődik is a... nem is
tudom mi kezdődik. Koncert? Összművészeti happening? Modern bábszínház?
Nem tudom. ...csak ülök döbbenten, hiszen a jól ismert robothang most
csak nekem magyarázza el, hogy mizu, a négy jól ismert arc pedig csak
nekem tekergeti a pótmétereket. Én pedig hálátlanul nem tudok minden
mozzanatra figyelni. Nem tudok egyszerre koncentrálni a látványra és a
hall-ványra. Nem tudom egyszerre nézni a kivetítőt, a zenészeket, a közönséget,
a technikusokat, és magamat... pedig szertetném.
Man Machine, Expo 2000, Tour de France, Vitamin... jönnek sorban. És ott
vannak a robotok... és én is itt vagyok... egy légtérben VELÜK. Ilyen
nincs, és még is van!
Music Non Stop. Aztán mégiscsak Music Stop.
Mire észbe kapok már világos van az U.F.O.-ban (értsd: az Arénában),
már a biztonsági őrök terelnek bennünket kifelé, már az utcára kerültünk.
Csak nézek magam elé, és rádöbbenek, hogy túl vagyok életem
legnagyobb élményén.
U.F.O.irat: Látom magamat 60 év műlva. Ülök a kandalló előtt a hintaszékben. Körülöttem az unokáim. Névszerint: Ralf, Florian, Karl,Wolfgang, Fritz és Henning. - Tudjátok, annak idején a KRAFTWERK-koncerten...-mondom elmélázva. A kis Ralf pedig ránéz a kis Florira és csak ennyit súg neki halkan: - Már megint kezdi...
Hát, ennyi.
2004. július 16.
Balogh István Vilmos