Honlap » Koncertek » Helsinki 2004 »
formatC írása
2004. február 05.-én a repülőtéren találkoztam Powerplant-tal, ahogy azt már korábban egyeztettük. Akkor még nem sejtettem, hogy hoznom kellett volna a kucsmámat és egy harmadik kabátot is...
Zökkenőmentes utunk volt. Helsinkiben már a reptéren lefagyott a fülem, pedig nem is volt olyan hideg. Sebaj... A lényeg, hogy megjöttünk és most már semmi és senki nem tarthat vissza minket, hogy láthassuk a KRAFTWERK turné első állomását... Nyelvi problémáink nem igazán adódtak, amit főleg Power-nak köszönhetek, aki elég jól nyomja az angolt.
A szállás is frankón le volt zsírozva. Igaz, kissé meghökkentem,
amikor a 'fürdőszobába' léptem...
Nehéz ezt így elmesélni, de az a lényeg, hogy az ajtót kinyitván,
egyből egy csempézett szobába léptem, ahol is a zuhanyrózsa már rögtön
az arcomba virít, használatra készen. Igazándiból csak arra kellet
vigyáznom, hogy a belső villanykapcsolót ne spriccoljam le és arra,
hogy ne csússzak el a csempén, mivel zuhanytálca nem volt...
Hatodikán, a nagy napon már délelőtt lesétáltunk a jégcsarnokhoz, hátha nem kell eltévednünk a koncert előtt félórával... Szóval, ahogy körbesétáltuk a hatalmas, üvegablakokkal borított épületet, látom, hogy bent villog valami... Azt hittem hegesztenek... De nem... alig jött ki hang a torkomon az izgatottságtól de addigra már Power is odaért... Ledöbbenve néztük, ahogy a színpadon a stroboszkópokat és a fényeket próbálták a technikusok. A hangszer-állványok, a robotok... Mind-mind a szemünk előtt pompáztak. Mondanom sem kell, egy-két órát eltökörésztünk a 'kirakatot' bámulva...
Enyhén felspanolva bandukoltunk a rezidenciánkra, hogy az esti koncertre összepakoljunk mindent...
Mivel volt még két óránk a kapunyitásig, négyszer végigsétáltunk egy fél kilométeres kis útszakaszt, hogy ezzel is teljen az idő. 19:00-kor már tetemes sor kígyózott a bejárat előtt... Beálltunk mi is a sorba. Tíz perc elteltével, amikor hátrapillantottam, kétszer akkora sort láttam mögöttünk... Bejutottunk... Első körben vettem egy Tour de france-os biciklis-pólót 30E-ért... Talán egy kicsit kicsi de lehet, hogy direkt ilyen...
Szerencsére nincs tériszonyunk, különben biztos nem jutottunk volna fel élve a legfelső sorba, ahova a jegyünk szólt... Itt szeretném megragadni az alkalmat, és külön megköszönni a konstruktőröknek, hogy ennyi drótot, kábelt, huzalt alkalmaztak a csarnok-világítás rögzítésének érdekében... Ha netán videóra szerettem volna rögzíteni a koncertet, hát nehéz dolgom lett volna... ;-)
Percre pontosan, 20:30-kor elsötétedett minden és feldörrent a jól ismert vocoder köszöntő... Már akkor elkezdtem vigyorogni, mint hülyegyerek a cukrászdában. Azt nem lehet leírni, hogy milyen, amikor élőben hallja ezt az ember, akárhányszor is volt már erre módja. Sajnos technikai okokból nem tudtam sem tapsolni, sem üvöltözni, de legbelül enyém volt az egész világ.
Az első döbbenet akkor ért, amikor felcsendült az első zeneszám... A Die Mensch Maschine!!! A színpadon, a függönyön egy hatalmas árnyék jelent meg. Tisztára, mint a Das Modell / The Model bakelit borítója. Természetesen embertelen tombolás következett a közönség részéről, hiszen senki nem számíthatott erre a kezdésre. Nem szeretném felsorolni az összes előadott szerzeményt, ezt is csak az érdekesség kedvéért írom. Amúgy, maga a koncert a 2002-es szettet és színpadképet jutatta eszembe, a hatalmas, egyvásznas vetítéssel és robotokkal. Titkon reméltem, hogy olyasmit fogok látni, mint amilyet az MTV - díjátadáson láttam. Ettől függetlenül tökéletes koncert volt. Az öltözet retro jelleget kölcsönzött. A koncert első felében a régi piros ing is helyet kapott, elegáns öltönnyel kombinálva. A Numbers-re villogó nyakkendővel jöttek a színpadra, a megszokott módon. Ezután már a megszokott zöldrácsos fekete ruha következett...
A koncert után sikerült visszasettenkednünk a lelátóra, egészen a színpad mögé és néztük, ahogy a technikusok pakolnak elfele. Sajnos addigra a zenekar már elillant és a robotoknak meg a laptopoknak is nyoma veszett...
Szállásunk felé sétálva észre sem vettük, hogy mennyire hideg az éjszaka. Nem sokat szóltunk egymáshoz, mindketten emésztgettük magunkban a történteket.
Volt amiben megegyezett a véleményünk, volt amiben nem, de abban biztosan egyetértettünk, hogy aznap este, 2004 február 6.-án valamivel többek lettünk...
2004. február 09.
formatC