Honlap » Koncertek » Helsinki 2004 »

Powerplant beszámolója

A robotok visszatérnek... Man and Machine in Perfect Harmony...

Ezt a jegyet is korán vettem meg, még előző év október végén. Lassan telt el az idő februárig de az elszántságom nem változott. A turnényitó koncert... az első koncert, ahol biztosan új számok is elhangzanak... A repülőjegyet is jó korán lefoglaltam annak ellenére, hogy nem volt sok utas, de biztos, ami biztos. Így aztán eljött az indulás, feb 05 napja is. Négy jegyre ketten mentünk formatC-vel. Mindketten először ültünk repülőn, jómagam még a reptér környékén is először voltam. A repülést nagyon csíptem, főleg a fel és leszállást...

Érkezéskor csak egy gond volt: majdnem hóvihar... állítólag hideg nem volt (tényleg nem, +2 fok), előző évben ilyenkor zörögtek a mínuszok 30 felé... Aztán másnaptól kaptunk a mínuszokból rendesen... Szerencsére már a repülőn találtam valakit, aki ismerte a várost és útba igazított minket, hogy buszra hol kell felszállni és térképpel is meglepett. 20-30 perces buszozás után a vasútállomásnál már kicsit fejtörő volt a térkép használata, mivel a térképen van egy név, és a sarkokon van még két féle elnevezés. Nomost ez a három név nem mindig ugyanaz... Egy biztos: Helszinkiben minden busz és villamosmegálló három percre van, ha nem is gyalog, akkor busszal vagy zöld színű, keskeny nyomtávú villamossal (mintha a párizsi metró is hasonló lenne...). További nagyon jó, hogy a fiatalok folyékonyan beszélnek angolul, az idősebbek is elég jól törik a nyelvet. Tehát így nem volt gond, bárkit meg lehetett szólítani. Így kaptunk is idegenvezetőt majdnem a szintén központban levő szállásig. Igaz a kötelező eltévedés megvolt, de akkor már tudtam merre járunk...

A szállással nem volt gond - mutattam a foglalást - fizettem előre - már a szobában is voltunk. Olcsó diákszálló lévén budi és zuhanyozó (zuhanyozó szoba inkább egy mosdóval felszerelve és csak kicsempézve...) a folyosó végén. A tévét persze kapcsolgattuk... Este még boltba elugrás - két napi kajaadag bevásárol.

Másnap a koncert napja! Térképen és a valóságban is egyszerű volt megtalálni hová is kell elmenni. Jobbnak találtuk előtte megnézni és nem esemény előtt bóklászni az utcák között. De tényleg csak egy főúton kellett végigmenni. Egy órát legalább gyalog a jeges úton, járdán kerülgetve a nagy hókupacokat (minden fel van szórva mindenhol apró kövekkel - nem csúszik, de hideg... a havat meg elhordják - talán nem olvad el...?). A csarnok szép nagy. Ajtók is szép nagyok. Ajtók zárva. Ajtókat nem is lehetett kinyitni. Személy szerint nem is ragaszkodtam a dologhoz, de formatC nagyon. Szerencsére. Az oldalsó ajtók mellől integetett, hogy jó lenne, ha sietnék. És ekkor feltárult előttünk egy szűknek nem mondható rés a csarnok bejárati függönyén. Azon keresztül éppen a fénypróbára értünk oda... villogott nagyon... Az elején még a robotok le voltak takarva. Robotok? Igen. A mixes robotok. Visszatértek... Laptopokat nem láttunk (vagy össze voltak csukva?). Mozgolódás a színpadon, pár technikus igazgat valamit stb. Aztán kezdett lefagyni az egész testünk. Kicsi ebéd, majd vissza kukkolni. Semmi újat nem láttunk. Ajtók végigpróbálása még megtörtént, de semmi változás. Hallani amúgy sem lehetett volna kívülről. Ennyi volt. Irány vissza.

Ajtónyitás hétkor. Hatkor már fagyoskodtunk volna a bejárat előtt de egy őr (akkor már volt egy...) elküldött minket. Háromnegyed óra séta a sarki hidegben. Negyed órával nyitás előtt már jópáran álltak ott. Ekkor eladtam a két felesleges jegyemet. Éppen hogy sorba álltunk már többen voltak mögöttünk mint előttünk. Idő előtt öt perccel már be lehetett menni. Nem tartott sokáig a helyünkre leülni. A biztonsági ellenőrzés szinte csak néhány kérdésből állt (van-e fényképezőnk, egyéb felvevő eszközünk - áááá de hát hogyan lett volna bármelyik is...???). Icipicit meglepődtem a helyünkön, úgy általában, hogy létezik ennyire messze és magasan is ülőhely... Legutolsó sor a csarnok tetején... (viszont mögöttünk nem voltak - ez éppen ideális volt...) Külön kitörő lelkesedéssel fogadtuk a csarnok berendezéseit, főleg az azokat tartó drótköteleket...! namind1...

Hivatalos kezdés nyolckor. Persze az fél kilencet jelent. Negyed órával előbb elindult a már szokásosnak mondható prünytyögés. Fél kilenctől:
- Ladies and gentlemen... (szokásos)
Piros ing, fekete nyakkendő, fekete öltöny... retró...?
- The Man Machine (elején függönyre rávetítve az árnyékuk a régi stílusban)
- Expo 2000 (hasonló mint a párizsi, persze jobb)
- TdF (etapok jól összekeverve, a büfögésre élő ének is rácsúszott...)
- Vitamin (furcsa volt piros ingben előadni... a vásznon hulló kapszulák kicsit unalmasak, azon kívül ötletes volt a vetítés)
- Tour de France (a 83as változat, vetítés a szokásos)
- Autobahn (szokásos)
- The Model (szokásos)
- Neonlights (szokásos)
- Radioactivity (szokásos, előtte intró, vetítés picit jobb)
- Trans Europe Express (szokásos)
Szünet. Visszatéréskor a régi villogó ledsor a nyakkendőn...
- Numbers / Computerworld (szokásos, vetítés jó)
- Homecoputer / Its more fun to compute
- Pocket Calculator (szünet nélkül kezdődött, énekhang többször kimaradt)
Hosszabb szünet.
- The Robots (a klasszikus robotok... amúgy a régi, csak most a laptopok mögött...)
Ismét szünet. Visszatérés a neonzöldcsíkosan világító búvárruhában, a többi megvilágítás neonkék.
- Elektro Kardiogramm (oszcillátor remegése a vásznon)
- Aero Dynamik (a klingklang remix... neonzöld háló a vásznon, időnként a szöveggel valamint a számra jellemzó kevés grafikával)
- Music Non Stop (szokásos vetítés, a szám hossza rövidebb, levonulás egyesével Florian felől)

Ez történt két óra és 20 perc alatt...
A közönséggel való kommunikáció is a szokásos - semmi. Többször egymásra néztek, de amúgy szintén semmi. Ralfi érdekes módon jobban ingatta magát a ritmusra mint szokta... és talán többet is játszott kézzel (vagy csak most láttam először felülről...?).
A technikai dolgokat nem tudtam megfigyelni a messzeség miatt, nem is értek hozzá. Vetítőből három volt. A színpad ugyan az mint 2002-2003-ban. A vászon mögöttük egyenes volt, nem volt két helyen enyhén megtörve. A vetítés pontos volt és nagyobb felbontásban mint korábban.
Aránylag teltház volt. Nagyon nem figyeltem. Biztos lehettek volna többen is főleg állóhelyen. A közönség aktivitása majdnem nulla volt az elején de belejöttek a tapsolásba. Ahogy elkezdődött két kis hül_e p_c_a elkezdett pont az előttünk levő sorban ugrálni, pont előttünk... hiába szóltam hogy hékás kuss legyen mert nem tudunk figyelni... semmi. Az ilyenek miért nem mennek küzdőtérre? És azok, akik szájtátva néznek lent miért nem mennek ülőhelyre? Namind1 - ezt sose értem meg...
Már a második szünetnél volt aki elindult kifelé hogy vége van... A harmadik szünetnél pedig tömegesen indultak meg... hihetetlen... a lámpákat fel sem kapcsolták... nem rutinos koncertlátogatók... utána lehetett visszaszaladni (lehetett mert éppen a csarnokban nem volt jég és nem havazott...)

És vége lett... Elég lassan ment a kivonulás, utána meg ruhatár... Kabátokkal visszafelé úgy döntöttem nem verekszünk át a tömegen és kerülünk egyet. Egészen véletlenül a színpad mögött tartott a kerülés... Így láttuk a színpad széthordásának egy részét.

Ami utána jött az már nem is érdekes. Szállásra vissza rohamléptekben, esti előkészületek stb, alvás reggel 9-ig... Városnézés röviden, mert eléggé meg akart minket fagyasztani a tél... késő délután már felolvadás, pihegés... reggel relatív korán kelés, reggeli után reptérre kifelé, reptéren várakozás. Határátkelés, vodkát csak ott kaptam... Hihetetlen hogy tiltott a tömény, csak meghatározott helyeken lehet kapni, és mégis isznak, mint a koszos vaddisznó... Már a repülőn vodkát kértek... és mivel nem volt, felitták az összes borkészletet... Felszállás, hőségbe megérkezés. Hazahúzás.

Legközelebb a következő hétvégén duplakoncert. Azokat az első sorokból nézem végig...

Hirtelen ennyit.

2004. február 08.
Powerplant
bt#kraftwerk_hu