Honlap » Koncertek » Ljubljana 2004 »

Powerplant beszámolója

...biztos nem álom, de annyira jó...

Amint lehetett, szokásomhoz híven, beszereztem a jegyeket (ezt nem írtam már le valahol máshol is?). Hétfőre esett az a nap, így szabadság terhe mellett vágtam neki az útnak.

Találkozás reggel 5 órakor. Ehhez persze 4-kor indulás otthonról, felkelés előtte fél órával. Farki az autójával már várt rám a közeli fővárosban, ketten mentünk. Youwine roppant furcsa módon ismét nem jött velünk - azóta remélem nagyon megbánta...

Balatonszentgyörgyi körforgalomhoz nagyon hamar eljutottunk, ott pihenő, reggeli majd indulás tovább. Majdnem itt az út fele...(?) Na ami utána következett az odafelé nagyon szép és jó de visszafelé... Zala megyét átszelve jutottunk a határhoz, tankolás, csoki vásárlás. Határ után a szlovén oldalon már nem igazán tudtuk, hogy hol vagyunk. Majd elindultunk. Autópályába botlottunk kb 10 km hosszan, de igazából csak Ljubljana előtt volt kb 70 km fizetős. Addig meg sík és dimbes dombos vidék váltakozva. Délre értünk oda. Majdnem találomra mentünk be a városba. Majd találomra kanyarogtunk... Onnan már gőzöm sem volt merre járunk, hiába voltak térképrészletek kinyomtatva. Egy helyen megállás, érdeklődés. Majdnem jó helyen voltunk, amennyiben a belváros jó hely... Még keveset köröztünk, egy kérdezés még belefért és a helyszín melletti parkolóban kötöttünk ki, ott ahol eredetileg kellett volna jönni a városba. Elindultunk megkeresni a helyszínt. Megtaláltuk. A kamion már rég kipakolva. Ez egy kolostor melletti szabadtéri színpad, van egy udvara, körülötte iskola. Az udvaron van egy jó kis vendéglő, a szép délutáni napsütésben sokan ültek az udvaron előtte.

Természetesen azonnal mentünk az épülő színpad felé. Fényképezést elvileg nem engedték, gyakorlatilag meg lehet találni a képeket... Már az ajtóban találkoztunk francia ismerőseinkkel, akikkel már jóval korábban megbeszéltük a találkozót. Itt beszélgetéssel, nézelődéssel eltöltöttünk majdnem két órát. Közben volt az az érdekesség, hogy megjelent két fő az egyik ott fellépő vendégzenekarból. Ismerősek voltak. A kisebbik, nevezzük Fritz-nek, oda is ült középre a keverőhöz és egy laptopon babrált sokáig. A társa is ott volt vele, nevezzük Ralf-nak, majd nézelődött, sétált, beszélgetett, jópofizott a többiekkel, a stábbal. Francia barátunk időközben a szállodába visszavonult, Farki pedig el telefonálni. Ekkor ahogyan mentem kifelé az udvarra, véletlenül összefutottam a fekete bársonygatyába és rövid, fekete, felhajtott gallérú bőrdzsekibe bújt muzsikussal. Félénken bólintottam, ő is, erre határozottan jó napot kívántam az anyanyelvén és leuraztam. Fogadta az üdvözlést. Mondtam, hogy viszlát holnap nálunk. Hol? Áááá! Pesten? Igen, ott. És ma? (Szerinted miért vagyok itt? - gondoltam...) Persze, ma is... és mindketten fülig érő mosollyal, fejbiccentéssel búcsúztunk. Nem akartam zaklatni további dolgokkal, főleg kérdésekkel nem. Farki sokára került elő, nade nem is lényeg, csak egy vendégmuzsikussal beszéltem..., mentünk vissza az autóhoz, összekészültünk, és vissza a tetthelyre... Ott leültünk elfogyasztani egy-egy söröcskét. Közben elég lazán mászkált a két, korában említett muzsikus ott körülöttünk. Érdekes volt látni őket természetes emberi valójukban. Ahogy ott sörözgetünk (nekem már egy következő adag fogyogatott), jött egy laza emberke, kis hátizsákkal egyik vállán, keskeny napszemüvegben. Farki szólt, hogy bizony ő is vendégzenész, akár nevezhetjük Henning-nek is. Na nem. Aztán amikor odaért - tényleg... Nem ismertem fel. Pedig néztem folyamatosan a kaputól jövet... Erős, határozott fejbiccentéssel üdvözöltük egymást. Majd megérkeztek a francia barátaink is, TEE stílusú ruhában - ez konzervatív stílusú öltönyt jelent... Aztán üldögéltünk tovább. Egyszer csak megint gyanús lett egy alak. Sapkában, öltönyben és zöld-fehér tornacipőben eléggé görbe vonal mentén haladva kereste a művészbejáratot. Igen, muzsikus volt a javából, nevezzük Flóriánnak. Nemsokára a hangpróba is elkezdődött. Elég halk volt, gondolom a szabadtér miatt nem erőltették a dolgot. Később bementünk a színpadhoz vezető ajtóhoz, még kicsikét beljebb is, lényegében az iskola folyosójára, ahol aztán egy igazi hangpróbáját hallhattuk az aerodinamiknak. Javaslatomra, már kicsit necces volt az ott tartózkodásunk, kimentünk az udvarra, ahol addigra már mindenkit kiküldtek az utcai bejárthoz... Így könnyű volt elsőnek lenni a sorban. Ahogy odaálltam, már mutattam is a jegyet, "motozás" és indultam visszafelé. Majdnem vártunk 10 percet arra, hogy az udvarról beengedjenek a nézőtérre. Ülőhely nem volt, csak lépcsőzetes beton. A színpad elég messze volt és a színpadon is messze álltak. A függöny lengedezett a szélben... Hivatalos kezdés 8-kor. Nade még fél 9-kor is sütött a nap... Viszont 9 előtt 10 perccel már megfelelőnek találták elkezdeni. Furcsa volt - világosban koncert... Persze aztán nagyon hamar besötétedett.

Számok listája:
- Meine Damen und Herren... ('aus Deutschland' kihagyva)
Piros ing, fekete nyakkendő, fekete öltöny...
- Die Mensch Maschine (elején függönyre rávetítve az árnyékuk, vörös alapszín)
- Expo 2000 (itt a KlingKlang 2002 mix is benne volt, már szokásosnak mondható)
- TdF (etapok jól összekeverve, már ezt a számot várom a legjobban)
- Vitamin (még mindig egyre jobb...)
- Tour de France (a 83-as változat, megbékéltem vele...)
- Autobahn (jó...)
- The Model (jó...)
- Neon Lights (jó...)
- Radioaktivity (jajjjj...)
- Trans Europa Express (hmmm...)
Szünet. Visszatéréskor a régi villogó ledsor a nyakkendőn...
- Nummern / Computerwelt (hmmm...)
- HomeComputer (nagyszerű változat)
- Pocket Calculator (a második fele itt is nagyon táncosra sikeredett...)
Hosszabb szünet.
- The Robots (ehhh...)
Ismét szünet. Visszatérés a neonzöldcsíkosan világító búvárruhában, a többi megvilágítás neonkék, uv lámpák.
- Elektro Kardiogramm (hühhh...)
- Aero Dynamik (nyamnyam...)
- Music Non Stop (híjjjnye...)

A hangzás, hangerő itt volt a legszebb, amit valaha is hallottam. Talán a szabadtér miatt? Nem volt füst a nézőtéren, viszont elég hűvös volt. És itt jön be a hideg szerepe: Flórián egyszer csak gondolt egyet és előkapta a sapkáját, feltette, borzongott egyet a vállaival és folytatta a megfeszítő álldogálást. Ez persze derültséget váltott ki a nézőkből... Többször is megmozdult, tréfálkozott oldalra. Volt amikor Fritz-nek mutogatott oda, lábait felemelte, mutatta, hogy nyomjon oda keményen, táncos legyen ám az a rész...
Érdekes volt hallani amikor Henning valamit mondott Ralfnak. A színpad távolsága ellenére lehetett hallani...
A vége felé egy fazon gondolt egyet és felugrott a színpadra jobb oldalon és indiánszökdelésben átrobogott előttük... Mintha semmi nem történt volna, esetleg gyenge mosoly. Persze a közönség hangos hahotázásba kezdett.
JA a közönség. nagyon jók voltak. Elöl legalábis nagyon. Itt hallottam azt, hogy éneklik (lalalázzák...) a dallamot... (ez másnap szerepet is kapott...).
Mögöttem álló srác lebukott a fényképezőjével - nem csodálom, mivel nagyobb volt nála is... A kisebb gépekre amúgy nem harapnak.

És ennek is vége lett. Fél 12 előtt kevéssel. Kb éjfélkor már indultunk haza. A városból könnyen kitaláltunk. Nade onnan tovább... Valahogy nem következetesen vannak kirakva a táblák - egyszer ez a név másszor meg másik név... Nade hazataláltunk. Volt néhány megállás, nagyon nehezen bírtuk már, de szerencsésen megérkeztünk több mint 6 óra alatt.

Szintén tökéletes volt.

2004. május 28.
Powerplant
bt#kraftwerk_hu