Honlap » Koncertek » Stuttgart 2018 »

Powerplant beszámolója

S P A C E L A B - Die Mensch-Maschine

Ide nem akartam menni. Megvolt már a jegyem július 22 vasárnap estére, elég az, most két nappal korábban 1000km-re onnan minek menjek. Aztán Madrid után csak nem nyugodtam bele, mindenki ott lesz a szokásos társaságból, igazából nincs is messze, csak kellene menni. Igaz, munkanapra esik, ráadásul 20-ika, ami nekem lehet karcos, de úgy ahogy vajaztam. Persze a jegyek már rég elfogytak, időnként bukkant fel 1-2 darab - erre csaptam rá szerencsésen 2-3 héttel korábban. Mivel menjek? Nincs messze, repülőt nézve elég drágának tűnt, autóval olcsóbb szinte és aludni is lehet benne. Viszont a munka miatt autóval szinte lehetetlen lett volna, előző nap késői végzéssel hogyan indultam volna másnap hajnalban biztonságosan... Maradt a repülő, számomra aranyáron, a swissair csak félig fapados. Ráadásul összekevertem a délután és délelőtt fogalmakat és módosítani is kellett a foglalást... remek volt, de legalább rájöttem és nem maradtam le... közben éreztem ez jobban megéri majd mint az előző kettő...

Az indulás hamar eljött ugye, délelőtt kis késéssel felszállás, a levegőből már láttam a vasárnapi helyszínt felűről, szép tiszta idő volt. Érkezés rendben, gőzöm sem volt hol vagyok, sodródtam, nem készültem előre. Nade a telefon okos, tájékozódtam is, és valami vonatfélére szálltam, ami a főpályaudvarra visz és onnan max 10 perc gyaloglás. Úgy is volt. Még szinte délelőtt ott voltam. Körbesétáltam, leheveredtem árnyékba fa alá, kánikulát csak úgy tudtam elviselni. Úgy kb délután 2 felé már aprócska emberi szükséglet tört rám, jártam egyet, ismerősökbe botlottam a bejártnál, várták a művész urakat... közben visszasétáltam a pályaudvarra, ott volt normális mellékhelyiség, és miért is ne: nyilván éppen akkor maradtam le egy remek aláírásosztásról... Nem baj, hiszen nem azért mentem... Tovább üldögéltem az árnyékban, majd hangpróbát is végig néztünk a tűző napon messziről és éppen csak láthatóak voltak. A hangerő feltűnően rendben volt, egész élvezhető volt még annyira távolról is. Kapunyitás 17:00. Előtte egy órával már a két kapu közül az egyiknél álltam. Közben eső a kánikulai napsütésben adta meg az alapszagot... Beengedés pontos. Motozás után rohanás. Éééééééés... ismét kordon! Mintha ismerős lenne ez... egy hónapje is ez volt... ééééééés... a szokásos szöveg itt is: élvezzük ki, hogy fesztivál van, fogyasszunk, beszélgessünk, meg anyád pcsája! Nem elsőnek értem oda, de ügyes trükkel a közvetlen mellettünk álló pizzasütőnél kénytelen voltam 1 kis palack vizet beszerezni, akkor már 7 órája nem ittam semmit a kánikulában... Na de itt elsőnek álltam az őrök mellé. Pontban 18:00 - rohanás eszeveszettül a színpad bal oldala felől / felé. Miért is ne akadtam volna össze valakivel, még egy reklámponyva is a lábainkra tekeredett, de sikerült korlátot fognom éppen a nagyfőnök előtt - mondhatni ideális. Persze második sorból is tiszta a kép, csak hosszan állni kényelmesebb támaszkodva. A másik kapunál néhány másodperccel előbb engedték be a népet, ez meg is látszott, már ott álltak a jobb oldalon. Na rosszabbra számítok mindig, így csak jó lehet... Akkor várakozzunk... Előzenekar, vagy nem is tudom minek nevezzem, valami Booka Shade - nekem erősen felejtős így élőben, nem is tudom mennyit zajongtak, sok is volt. Majd levonulásuk után még kis előkészületek történtek (képek).

Nem tudom mikor pontosan, de este 8-9 között elkezdődött:
- Nummern / Computerwelt
- It's More Fun to Compute / Heimcomputer
- Computerliebe
- Autobahn
- Geigerzahler / Radioaktivität
- Trans Europa Express / Metall auf Metall / Abzug
- Tour De France / Prologue / Etape 1 / Chrono / Etape 2
- Planet der Visionen
- Das Modell
- Neonlicht
- Die Mensch-Maschine
- Spacelab - Alexander Gerst német űrhajós élő bejelentkezésével a ISS fedélzetéről
-----
- Die Roboter - a robotokkal
-----
- Boing Boom Tschak / Techno Pop / Music Non Stop

Nem értek hozzá, de mintha más hangtechnika lett volna, és nagyobb / több hangsugárzó is. Igen nagyon remekül szólt, nem recsegett, nem torzult és óriási hangerővel. A szám tátva maradt már rögtön az elején, hihetetlennek tűnt, hogy újra a tökéleteset hozzák. Lehet aki hozzáértő, az bele tudott volna kötni, de az esetben meg én kötöttem volna belé... A számok sorrendje a többi alkalmakhoz képest... ugye? Mindenki összenézett, amikor az Autobahn már az elején felcsendült... majd a többiek sem a nagyjából megszokott sorrendben. Furcsállottuk, gondoltuk rövid, max 1,5 órás alkalom ez a mai és akkor a legfontosabb számokat kell bezsúfolni. Ééééééés akkor valami furcsa kezdődött - Spacelabra hasonlított, de más kép volt, lassú dallammal, sokáig, sokáig tartott. Szintén szájtátás közben már arra gondoltam, hogy ez valami elrontás, hiba, kifagyás, stb, nem tudnak továbblépni, enyhe feszültség is látszott rajtuk - videó üzemmódba kapcsoltam a kis fényképezőmet...

Spacelab - Alexander Gerst német űrhajós élő bejelentkezésével a ISS fedélzetéről.

https://youtu.be/rCQEzgtWv-E

http://blogs.esa.int/[...]/good-evening-kraftwerk/

Elsőnek a harmadik típusú találkozások című film dallamát játszotta le táblagépről, majd a szövege után a Spacelab dallamát játszották együtt. Ugye egy Kraftwerk koncert elmesélve kb olyan mint a d.gásról olvasni, de ez valami még inkább olyanabb volt. Az utána következő Roboterre nem is emlékszek, konkrétan annyira lefagytam és a hatása alatt voltam. Ezt az élmény semmiféle fénykép és videó nem adja vissza.

Ez az alkalom bizony az eddigi legjobb élményem közé került fel. Rég volt ennyire jó a hang. Viszont a kép hibádzott bizony, időnként ugrált, hiányosan jelent meg. Ja és nem vetítés, ledfal volt. Ez nem rontotta nálam az egész élvezetét, noha időnként zavaró tudott lenni.

És sajnos ennek (is) vége lett. Csak álltunk és bámultunk meredten magunk elé jó darabig... Ennyi. Hajrá kifelé. Hajrá a kijárathoz, mármint a másik kijárathoz, lessük meg mi történik. Elég komoly éjszakai élet zajlott, konkrétan bokáig gázoltak a szemétben az úgynevezett fiatalok - abban a hangzavarban vártuk kedvenceink felbukkanását. Sokat kellett várni, jöttek is, nem együtt, de jöttek, aláírtak, rövidke csevegések voltak, semmi extra.

Induljak haza, illetve a reptérre, pihenjek le a reggeli indulásig. Neeee, mondták ott a hirtelen összeállt háromfős brigádból, csatlakozzak hozzájuk egy üdítőre... csatlakoztam. Nomost ugye akkor 13 óra alatt csak fél liter vizet ittam és erre betoltam két nagy sört... innen szép nyerni, induljunk haza már tényleg. Ámde a sarkon kifordulva (5 méter) egy másik asztalnál egy másik társaságba botlottam - ááááádehogy maradok és mentem is, ám visszafordultam, kiröhögtek és máris elém került egy pohárka finom bor. Ritkán találkozunk, miért is ne, jól elcsaptuk az időt. Már amikor záróra volt mindenhol, tényleg elballagtunk kora hajnalban. Menet közben gyorszemétkajáldában megnyugtattam a gyomromat, hiszen enni sem ettem közel egy napja, majd felszálltam a reptérre menő vonatra. Elég kellemetlen volt, már akkor a másnapos érzés és az álmosság... A reptéren sehová nem tudtam leülni, a biztonsági ellenőrzés valamikor később kezdődött, konkrétan nem emlékszek már merre és hogyan kolbászoltam a reptéren. Arra ébredtem, hogy a gép nem tudott leszállni az utolsó pillanatban és átstartolt néhány méterrel a beton felett... sebaj, még egy nagy kör, addig bealudtam ismét... nem tudom mi és hogy történt, de valahogy hazajutottam még délelőtt...

Leírhatatlan / elmondhatatlan élmény és eredetileg nem is akartam menni... de megvolt!

2018. szeptember 10.
Powerplant
bt#klingklang_hu