Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2002 előtt »

Zajművészek

A Kraftwerk zenekar húszéves pályafutása során igen erős indulatokat kavart. A közelmúltban budapesti koncertjükön a magyar közönség is találkozhatott gépies, kizárólag komputert alkalmazó zenei világukkal.

Az elektronikus rock nemzetközileg ismert - de igen sok jogos vitát is kavaró - képviselője, a német Kraftwerk együttes 1970-ben duóként kezdte pályáját. A kettős: Ralf Hütter és Florian Schneider. Autóban című lemezükkel váltak ismerté 1974-ben, amikor a zenekar kiegészült két új taggal. Első és későbbi lemezeiken is gépies, komputerizált zenét játszanak, amelyben az elektronikus billentyűs és ütőhangszerek, s különböző technikai effektek kapják a döntő szerepet. A zenészek - színpadi fellépéseik alkalmával - magukat embergépnek, robotnak sminkelve látványban is igyekeznek erősíteni gépi zenei világukat. A komputerek iránt érzett szeretetük meglehetősen erős érzelmeket váltott ki Németországban és a világ minden táján. Egyesek szerint egy hiányzó és értékes zenei stílusirányzat megteremtői és briliáns képviselői, fantasztikus technikai tudással és színpadi megjelenéssel. A fénycsövek alkalmazását a színpadi show-ban később David Bowie is átvette tőlük. A Trans Europe Express hatalmas diszkósiker lett világszerte, abban az időben Párizs legtöbb divatbemutatóján erről a lemezről került ki az aláfestő zene. Ugyanebben az időben mások ízlésrombolóként, erőszakos, másokban pusztító energiát felszabadító, káros, sőt neofasiszta zenekarként emlegetik őket. 

Ez év nyarán megjelentettek egy vegyes albumot, amelyben csokorba gyűjtve szerepel az együttes összes nagy sikert aratott, táncolható száma a 91-es évhez igazodva, radikálisan újrakeverve. Az együttes Budapesten is bemutatta a válogatáslemezt a sportcsarnokban. A színpadon négy teljesen egyforma, mozdulatlan ember álldogált és szolgáltatott nagyon monoton hideg zenét. Aki óriási show-ra és látványra számított, annak csalódnia kellett, bár ennek nyoma sem látszódott a közönségen.

- Az emberekben félelmet kelthetnek a science fiction filmek, a robotokkal, űrlényekkel "benépesített" kopár jövő víziói. Az önök zenéje nem fokozza az emberek szorongását?
- Szó sincs róla - mondja Ralf Hütter, az együttes vezetője. - Épp ellenkezőleg az a célunk, hogy pozitív energiákat szabadítsunk fel. A hétköznapi élet zajait, zörejeit alkalmazzuk zenénkben, mert közelebb akarjuk hozni őket a mindannyiunkat körülvevő világhoz.
- Önök kizárólag komputerrel dolgoznak. Lehetséges ezt egyátalán zenének nevezni?
- Nekünk a gép a hangszerünk. Én évekig tanultam hangszeren játszani és borzalmasan utáltam, mert úgy éreztem, a zenélés nehéz fizikai munka. Mióta kizárólag komputerrel dolgozom, nincs fizikai munka, csupán szellemi. Nem a hangszer nyüstölése, a gyakorlás veszi el a drága időt. Csupán az önkifejezés a lényeges.
- Önöknél a zeneszerzés csak különböző gépek gombjainak nyomogatásából, programok kipróbálásából áll?
- Mi úgy használjuk a komputert, mint más a tollat vagy a ceruzát. Ma a gépek segítségével olyasmit el tud játszani az ember, amiről régen csak álmodott. Olyan ez, mint a repülés. Fantasztikus távlatokat nyit az emberiség számára. Évek óta hajt minket, hogy mit lehet még kihozni a gépből. Mostanra biztosan állíthatom, hogy nincsenek határok. A művész a kreativitását teljesen ki tudja használni.
- Titokban, ha senki nem látja, kezébe vesz néha gitárt vagy furulyát?
- Soha. Gondoljon bele, a gitárnak csupán hat, a hegedűnek négy húrja van, úgyhogy borzasztó kicsik, korlátozottak lehetőségeik. A hagyományos hangszerek mára kedves történelemmé váltak, de lassan teljesen belepi őket a por.
- Ettől a kijelentéstől a muzsikusoknak égnek áll majd a hajuk!
- Lehet, de ők már a múlt emberei.
- A koncertpódium az önök esetében jobban hasonlít orvosi műtőhöz vagy egy űrhajó vezérlőjéhez, mint egy színpadhoz. A koncerten mintha a felvett lemezanyag technikai reprodukálása zajlana csupán. Hol van itt a zenélés öröme?
- Nemcsak reprodukálunk. Valóban vannak alapok, melyek megváltoztathatatlanok, de minden koncerten kísérletezünk valami újat. Még improvizálunk is.
- Évről évre technikai berendezések kerülnek forgalomba, így dalaik is állandó felújításra szorulnak, hogy lépést tudjanak tartani az idővel.
- Rendszeresen újra is keverjük őket - erre nagyon kényesek vagyunk.
- Az időtállóság a technikában rejlik vagy a zenében?
- Mindkettőben.
- Egyáltalán mit nevez ön zenének?
- A zajok enciklopédiáját.
- Mikor hallgassuk a techno-popot játszó Kraftwerket: ha pihenni szeretnénk vagy ha gondolkozni akarunk?
- Szerintem a zene mindenre alkalmas.
- Ön milyen zenét hallgat?
- Nem a kollégákat, hanem a mindennapok zajainak művészeit: az autók csikorgását, a kövek pattogását.

(írta: Bálint Bea)

Ezt mondja a Kraftwerkről

Bornai Tibor
(zeneszerző, billentyűs)
- Amit ők csinálnak, annak sem a zenéhez, sem az emberhez semmi köze. A legegyszerűbb az ilyen dolgokat egyszerűen elintézni, mondjuk annyival: marhaság. Komplikáltabban pedig a Kraftwerk zanéje számomra egy fotocellába zárt rab átkozódása a virágos réten szaladgáló emberiségre. Ha csak ilyenfajta zene létezne a világban, akkor azt hiszem, vennék egy zebrapintyet és az ő csicsergését hallgatnám.

Dés László
(zeneszerző, szaxofonos)
- A Kraftwerk zenéje számomra érdektelen, zeneileg értéktelen. Nincs bennük se zene, se tartalom. Csupán jelenség, nincs köze a művészethez. Jó példa arra, hogy a művészet leple alatt mi minden megteremhet. Amit a hangszerek elavulásával kapcsolatban mondhatnak, az több mint ijesztő, az felháborító ostobaság. Egyáltalán, miért nem komputeren keresztül nyilatkozik? Az emberi hangszálnál ősibb hangszer nincs, mégis ezt használja ő is. Szó sincs róla, hogy ez lenne a jövő.

Fekete Orsolya
(zenei szerkesztő)
- A hetvenes években a Kraftwerk úttörőként kezdett valamibe, ami talán ma is érvényes. Én akkor elfogadtam őket mindennel együtt. Megvallom őszintén, tisztelem őket, de otthon mégsem ezt a zenét hallgatom. Egyértelműen zenének tartom amit csinálnak, a hideg és a meleg különös ötvözetének, a szögletesség és a lágyság eredeti hatásos elegyének.

Göczey Zsuzsa
(zenei szerkesztő)
- A Kraftwerk zenéje a leghidegebb dolog, amit valaha hallottam. Amikor először voltak Magyarországon, még azt hittem zene, amit csinálnak. Mostanra nagyon hervasztóak lettek. A zenecsinálás ipar lett, én mégis szeretem, ha egy ember hegedűt fog a kezébe, feláll a pódiumra és szívből, nem agyból játszik.

Bródy János
(zeneszerző)
- Ennek a robotos próbálkozásnak Magyarországon nincs hitele. Szerintem külföldön se nagyon. Amit a gitár elavulásáról mondanak, az természetesen hülyeség. Ha találkoznék egyszer egy olyan emberrel, aki csavarokból áll össze, komputerizált az agya, de teljesen emberi olyannyira, hogy esetleg bele is tudnék szeretni, akkor talán elgondolkodnék ezen a dolgon. Addig nem érdemes.

forrás: Europa, 1992. február 20.
beküldte: MrGer

Az eredeti cikk képe - első rész és második rész
készítette: MrGer