Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2003-ban »
Kraftwerk
'Tour de France Soundtracks'
dotmusic.com
2003. augusztus 1.
Kraftwerk művészi terület
Wolfgang Flür ex-Kraftwerk-tag önéletrajzában, az "I Was A Robot"-ban felidéz egy időszakot 1982-ben, amikor Ralf Hütter és Florian Schneider, a zenekar vezetői,
"szívesebben tanulmányoztak kerékpárkatalógusokat... minthogy új dalok ötletein gondolkodtak volna. A kerékpár a szintetizátor alternatívájának tűnt, főleg Ralf számára."
A közbeeső 20 évben ez megfelelő magyarázatnak tűnt a zene hiányára a Kraftwerknél. Ahogy hírnevük megnőtt, mely szerint indokoltan az elektronikus popzene alapítóatyjai, teljesítményük elapadt, csak néhány élő show volt annak bizonyítékaként, hogy ezek a betegesen titkolódzó emberek továbbra is működnek mint zenekar. 1986 középszerű
"Electric Cafe"-ja óta csak egy remix album volt (az 1991-es "The Mix"), és egy maxi (a 2000-es
"Expo 2000").
Időközben történetek burjánzottak Hütterről, most, ötvenes évei közepén, minden nap hatalmas távolságokat kerékpározik, mintha zenekara utazás iránti (először az autók az
"Autobahn"-on, aztán a vonatok a "Trans-Europe Express"-rajongását saját élete szerves részévé tenné. Ahogy Flür melodramatikusan leír egy találkozást Hütterrel 1996-ban:
"Már nem a művészt láttam; helyette egy sportoló rendkívül rokonszenves és dinamikus arcát láttam."
Ha az új Kraftwerk album érkezése meglepetés, akkor a témája nem. A "Tour De France Soundtracks" látszólag az 1983-as
"Tour De France" dal bővítése, a gyakorlatilag azonos mestermunka szempontjából mindenképpen. Van egy kis lihegés és felgyorsult szívdobogás (az
"Elektro Kardiogramm"-ban), de a 12 dal leginkább gyorsan, folyékonyan, kis észlelhető erőfeszítéssel szeli át a síkságot. A hegyi etapok izzadsága és erőlködése nem illik a Kraftwerk sima, változó utazásról alkotott világnézetébe, a folyamatos mozgás eszméjét megformáló zenéről alkotott elképzelésükbe.
Egy másik elmélet arról, hogy miért hagyta abba a Kraftwerk a lemezek készítését, nem csak az, hogy a biciklik váltak a vonzóbbá, hanem hogy a zene utolérte őket. Hogy a 80-as évek virágzása a house, techno és electropop területén - amit természetesen mind a Kraftwerk ihletett - gyakorlatilag feleslegessé tette őket. De a
"Tour De France Soundtracks" nem olyan lemez, amit a 80-as évek közepén meg lehetett volna csinálni. Lelkiismeretesen tájékozott a dance zene fejlődésében, ha a legfrissebbekről nem is: a nyitó szvit leginkább a trance techno uralkodó stílusára emlékeztet, melyet a 90-es évek elején Németországban többek között Sven Väth csinált.
Nem egészen ezt vártuk volna ezektől a történelmileg fontos újítóktól. De nem is olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Ritmusaikat korszerűsítették (a
"Vitamin" valószínűtlenül funky, egyfajta csengő hip-hop), de a Kraftwerk meghatározó vonásai változatlanok maradnak: az a rozsdamentes, kristályos alkotás; az érzés, hogy a dalok örökké tarthatnának; egyszerű és csodálatos dallamok, amelyek ki-beáramlanak a ritmusokon, visszatérve, mint szimfonikus szünetjelek. Az
"Elektro Kardiogramm"-ban hangszerelt lélegzés és szívdobbanás van egymás mellé helyezve egy szándékosan a
"The Robots"-ra emlékeztető hanggal, hogy sugallja, a zenekar rögeszméje, a géppé váló ember, hangsúlyozottabb, mint valaha.
Ami tényleg tönkreteszi, az az, hogy az album az 1983-as "Tour De France" újrahangszerelt változatával végződik, egy megdöbbentő zenedarabbal, amely élesen kihangsúlyozza az új dalok gyengeségeit. A
"Tour De France Soundtracks"-hez talán finoman kidolgozott, kifogástalanul tervezett vevő kívánatos. Természetesen a mód, ahogy egyidejűleg magába foglalja a sebességet és a nyugalmat, lélegzetállítóan okos, és bizonyos tekintetben meglehetősen érzelgős.
De amellett a hivatalos zene mellett, amit a 70-es és korai 80-as években csináltak, ebben a Kraftwerk szabadon fut, nem igazán gyorsítja a változás sebességét. Talán 17 év múlva megint előhúzzuk őket a pakliból.
/ John Mulvey írása /
eredeti: http://www.dotmusic.com
fordította [PJ] Júlia