Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2003-ban »
Vissza a jövőbe a 'Werk' erejével
The Sydney Morning Herald - 2003. január 22.
2003. január 22.
Mindenki üdvözli a Kraftwerk, az electro visszavonult keresztatyjai
visszatérését, írja Stephen Dalton.
Visszatekintve egy zenei üstököséhez hasonlító földi pályára, az
élő legendákra és a techno-pop úttörőkre, a Kraftwerk a legvarázslatosabb
valószínűtlen tétel az idei Big Day Out számlán.
A nehezen megfogható német kvartett legutóbbi élő visszatérése, négy
év óta az első, szeptemberben Párizsban kezdődött. Harsonaszó nélkül
és minimális hírveréssel, három ultra-kiváló show a megfelelően
futurisztikus Cite de la Musique-ban, napok alatt minden jegy elkelt.
A kultúra ezen ősi palotájában szürke halántékú nagypapák és
tizenéves popkölykök egyesültek lélegzet-visszafojtott várakozásban.
A Kraftwerk észlelései olyan ritkák, mint a Loch-Ness-i szörnyé, és
majdnem olyan hírértékűek.
Összeillő fekete egyenruhákba öltözve, és érzéketlenül négy
azonos számítógépasztalhoz ragasztva, a technopop professzorai nem
okoztak csalódást. Ahogy a villogó videó-képernyőkből álló szárnyas
oltáron a Kraftwerk-showk elmúlt 20 évéből ismerős képek - régi
filmhíradó-képek, dübörgő komputergrafikák, utópisztikus képek
utazásról és technológiáról - ragyogtak, a düsseldorfi pléhpofájú
elektro-tojásfejek felbukkantak hangburkukból.
A Kraftwerk úgy írta le albumait, hogy 'hangfilmek és hangképek', és
az életben ez az elképzelés csodálatosan megvalósul. 'Világosságra,
nem homályosságra törekszünk', magyarázta zenei vezetőjük, Ralf Hütter
egy rendkívül ritka interjúban 1997-ben. 'A realizmust próbáljuk meg
újrateremteni, nem homályos képeket. Zenénkben a gépeket éneklésre
bírjuk.'
Párizsban klasszikusaikat játszották: The Model, Autobahn,
Radio-Activity, Tour de France. Volt minimális improvizáció, korlátozott
testmozgás és egyáltalán semmi kommunikáció a közönséggel.
Ilyenek a Kraftwerk show titokzatos rituáléi. Eretnekség lenne most váltani.
Hütter és Florian Schneider, a Kraftwerk túlélő alapító-tagjai,
mindketten 50-es éveik közepén járnak. Könnyen mozaikképé egyesült
semmittevőknek tarthatnák őket - az arctalan anti-karizma marad a
jelszavuk.
Bár méltán kiáltották ki őket az elektronikus pop keresztatyjainak,
zenéjük nagy része kívül áll időn, ugyanolyan sokat merítve a
klasszikus hagyományokból, mint a múlandóan divatos club-hangzásból.
Ipari népzene, ahogy Hütter nevezi.
A Kraftwerk vonzásának bagatellizált vígjátéki légkörük is
kulcsa. Miután robotszerű képüket állítólag Gilbert és George pókerarcú
tréfacsináló-művészekről mintázták, marad valami eszelősen különös/vicces/bizarr/furcsa
Düsseldorf önjelölt 'zenei munkásaiban'. A Kraftwerk fenséges paródiája
a magas művészet szintjére emelt hűvös német hatékonyságnak.
'Mi játszunk a gépeken, de a gépek is játszanak rajtunk,' mondta Hütter
1997-ben. 'A gépeknek nem csak rabszolgamunkát kéne végezniük; megpróbáljuk
kollégákként kezelni őket, így energiákat cserélnek velünk.' Hát
persze.
Félretéve a tréfát, a Kraftwerk titánok is a zenei történelemben.
Mint az ipari gép-rock, az elektronikus minimalizmus, a 80-as évek
szinti-popja, és a 90-es évek technojának elismert keresztatyjai, ők
minden idők legbefolyásosabb zenekarainak egyike.
A Kraftwerk gyökerei a háború utáni Európa romjaiban vannak.
Tisztavonalú modernségük közvetlen magyarázat az utópisztikus
techno-állapotra, amiben a háború utáni Németország látszólag
volt, a semmiből újjáépítve azután, hogy a szövetséges bombák elsöpörték
fontosabb városait.
Elutasították az anglo-amerikai popkultúrát, fülhasogatóan németes
nevet választva ('erőművet' jelent). 'A kérdés az', mondta Hütter
1975-ben, 'hogyan szól ma Németország?'
Kezdetben Organisation néven, Hütter és Schneider először szabad formájú
akusztikusan átírt Krautrock stílusban (legtöbb képviselője német
volt) kezdett zenét csinálni, hosszan tartó space-jazz jambe merülve jövőbeli
Neu! és Can tagokkal. De már másfajta elképzelések formálták ezeket
a hosszú hajú neo-hippiket, ahogy a düsseldorfi Konzervatóriumban
diplomáztak, csalódva a klasszikus formalizmusban és az avantgárd
jazzben is.
'Klasszikus hangszereken képeztek minket, de mi túl korlátozottnak találtuk
azokat,' mondta egyszer Hütter.
Három, a Krautrock alapvető formátlan zsibongásához alkalmazkodó
Kraftwerk album után a duó újra feltalálta magát az Autobahn teljesen
elektronikus minimalizmusával 1974-ben. Megszületett a klasszikus
Kraftwerk hangzás és felállás, Karl Bartos-al és Wolfgang Flür-el,
akiket az új rövid hajú kvartettbe toboroztak.
'Emlékszem, úgy gondoltuk, egy kicsit úgy nézünk ki mi négyen, mint
egy furcsa vonóskvartett,' mondta a klasszikusan képzett Flür Pascal
Bussy Kraftwerk-életrajzírónak. 'Öltönyt kellett viselnem a
klasszikus kortárs dolgok előadásához, és a Kraftwerkben is.' Minden
intellektuális vonzása ellenére, az Autobahn fülbemászó, rendezett
egyszerűsége is popsztárrá tette a Kraftwerket. A szám jól szerepelt
a brit és amerikai listákon. Néhány amerikai újságíró még a német
Beach Boys-nak is nevezte őket.
A 70-es évek közepén a Kraftwerk visszavonult privát járókájába, a
Kling Klang-ba, egy telefon és postaláda nélküli stúdióba.
Ez volt az aranykoruk. Elkészítették a csodálatosan kimunkált
retro-futurista eposzokat, a Radio-Activity-t, a Trans-Europe Express-t és
a Man Machine-t egy három éves sprintben 1975-től 1978-ig. Mindegyik
fogalmi egész volt, kápráztató haladás.
Aztán, aggasztó csönd után 1981-ben megérkezett a Computer World. A
Kraftwerk megragadta a felemelkedő szilikon-chip forradalmat. Szintén éppen
jókor, mivel ötleteiket már felhígították és újra feldolgozták
brit szinti-pop tettek, mint a Depeche Mode és a New Order. New York-ban
a rapsztár, Afrika Bambaata német ritmusaikat elektronikus hip-hop-pal
egyesítette, és termékenyítő Planet Rock himnuszán feldolgozta a
Trans-Europe Express-t.
Valójában a Kraftwerk a történelem legtöbbet feldolgozott zenekara.
Nem csoda, hogy 1981-ben gyorsan No. 1 lettek Angliában a The Model-lel,
egy újra felfedezett B-oldallal 1978-ból, amely megjósolta a felszínesség
és fogyasztás évtizedét.
A kulturális fontosságuk iránti növekvő tisztelet ellenére a
Kraftwerk elhallgatott. 1981 után hosszú ideig kerülve az élő munkát,
egyre inkább megközelíthetetlenné váltak, és óvatossá a fényképezkedéssel.
Ahogy visszavonultak a nyilvánosságból, titokzatosságuk nőtt.
Következő albumuk, az Electric Cafe, végül 1986-ban jött ki - elég
kellemes, de alig áttörő. A Kraftwerk underground lett.
De ahogy a 90-es évek felvirradtak, újra az élen találták magukat,
beválasztva a house és techno virágzás ősei közé. 1991-es gyűjteményük,
a The Mix, a Kraftos klasszikusok egy dance-floor-barát sora, gondosan
rekonstruálva digitális formában.
Időközben Flür és Bartos kilépett a zenekarból Hütter és Schneider
csigalassúságú maximalizmusától idegesítve, csak hogy aztán
arctalan semmittevők választékával helyettesítsék őket a Mix turné
alatt 1991-92-ben.
Ekkoriban a Kraftwerk úgy találta, a U2 új ironikus irányzatát befolyásolónak
is hiszik. Mix szettjüket összezavart U2-rajongók ezreinek játszották
egy antinukleáris koncerten 1992 júniusában.
Még akkor is, ha soha többet nem vesznek fel egyetlen hangot sem, a
Kraftwerk egyedülálló befolyás marad régi és új művészeken.
'Csináltak néhány igen fontos lemezt, és hangzásaik még most is elsöprőek,'
mondja Ed Simons a Chemical Brothers-ből.
'Mindig új dolgokat csináltak az elektronikával,' teszi hozzá Richard
James, más néven Aphex Twin. 'De nem maradtak kapcsolatban azzal, amit
megihlettek. Szerintem nem fognak már semmi ösztönzőt létrehozni.'
Talán, de talán nem. Az elmúlt öt évben hemzsegtek a híresztelések
egy második Mix antológiáról, sőt még egy teljesen új albumról is,
talán Hütter gyakran hangoztatott, a globális falu elképzelését
tartalmazó megállapításán alapulva. Mindeddig ez feltevés. Még a
Kraftwerk lemezcége, az EMI, sincs tájékoztatva terveikről.
De ennek így is kell lennie. Ha az ember a pop Loch-Ness-i szörnye, magának
írja szabályait.
eredeti: http://www.smh.com.au
fordította [PJ] Júlia