Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2003-ban »

KRAFTWERK
Enmore Színház, Január 23

The Sydney Morning Herald - 2003. január 27.

Jon Casimir beszámolója

Amikor 'világtól elzárt' legendákat mesél Kraftwerk a riportereknek, előkerülnek az ipari metaforák.
Ők nem zenészek, bizonygatják, hanem 'zenei munkások'. Ök nem játszani jönnek, hanem alkotni. Négy férfi 'anonymus feketében', mindegyikük egy-egy laptop és billentyűzet mögött, minimalista felállás, ami hatalmába keríti a teljes figyelmüket.
Ők nem beszélnek a színpadon. Alig mozognak. Nem vesznek tudomást a közönségről. Meg se próbálnak kapcsolatot teremteni. Ők egy munkát végezni jönnek. Elvégzik. Aztán távoznak.
Nekünk nem az egyéneket kell értékelni, hanem a kollektívát, a koreografált egységet ami az ember-gép.
Szeretnék, ha láncszemekként tekintenék őket művészek helyett.
És az életközösség/együttélés benyomásának eléréséhez - az Ő technológiájukkal - az eszközök semmitmondó természetét alkalmazzák.
Szóval mik a kritériumai egy olyan előadás elbírálásának, ami nem is igazán látszik előadásnak? Először észreveszed, hogy a pózuk ridegsége ellenére koncessziók is vannak a közönség felé: mozivásznak a látványhoz, fények hangulatváltoztatáshoz, 'kvadrofón PA rendszer' és kifinomult változatok felvett munkákra.
Nézzünk szembe vele, hogy robotos viselkedésük is egy szerep - a komor arc megtartása nehéz munka oly hosszú időn át.
De ha ez mind egy kicsit öntudatosan örömtelen, legalább ott van a zene.
Kraftwerk ragyogó, súrlódásmentes dallamai, 'dicsőénekek', a számítógépek, az ember és a technológia közös evolúciója két vagy három évtizedesek, de nagyszerűen korosodnak (segít, hogy kompozíciós nyelvük alátámasztja a mai popzenét).
Minden látszólagos érzelmi hiány ellenére ezeket a dalokat érzés és érzelem vezérli: sötétség, vágyódás, humor, félelem és szeretet.
Az Enmore színházban - az első Sydney-i fellépésen 21 évvel ezelőtt - Kraftwerk azt kínálta, ami alapjában véve a legjobb 1973 és 1986 között az Expo 2000 mellett - az egyedüli kislemez az utolsó 17 évből, és egy új dallam, amely őszintén azt sugallja, hogy másfél évtized lehet hogy nem elég egy-egy album között.
Bár Kraftwerk hangsúlyozza, hogy ők játszanak a gépeken, és a gépek játszanak rajtuk, legtöbbször úgy tűnik, hogy a gépek a munkások.
Az egyik társalapító, Ralf Hütter játszott bármin hogy megközelítsen egy dallamot vagy egy hangot. A hangzás többi része a digitális memóriából varázsolódott elő.
Bármely adott pillanatot nézzük, a zenekar legalább két tagja puszta kelléknek tűnt, csak hogy meglegyen a létszám. Utolérhették volna magukat az e-mailekkel. Bár, ez az, amit mi teszünk a munkahelyen, nem?

eredeti: http://www.smh.com.au

fordította Judith