Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2003-ban »
sueddeutsche.de - Homo teutonicus pop
Embergépek és a romantika letaszított angyalai: a 'Kraftwerk' 17 év
után újra albumot ad ki.
Szerdán meghalt Memphisben, Tennessee államban Sam Phillips, az ember,
aki felfedezte Elvist és Johnny Casht, Roy Orbisont és Carl Perkinst,
mert stúdióajtaján ez a tábla lógott, 'Mindent felveszünk, bárhol,
bármikor'. Ralf Hütter és Florian Schneider csak magát tudja
felfedezni. KlingKlang-Stúdiójuk ajtaján valószínűleg semmilyen tábla
nem lóg, alig valaki tudja, hol van, és akit újságíróként bekötött
szemmel a várakozással ellentétben odavisznek, hogy interjút csináljon
Kraft-tal vagy Werk-kel, annak előtte valószínűleg saját vérével
kell aláírnia, hogy semmit nem árul el abból, ami a zenekar
excentrikus hírnevét csorbítaná.
De mit is kéne a visszahúzódva élő zenei munkás embergépektől kérdezni?
Talán, hogy mit csináltak az utolsó albumuk óta eltelt 17 évben, azon
kívül, hogy adtak pár koncertet, egy kisebb vagyont kerestek a
Hannoveri Expo-nál egy szignálért, és régi zenésztársakat pereltek.
Nos hát, kerékpároztak, halljuk. És sikerült nekik elkészíteni egy
'Tour de France Soundtracks' nevű albumot, amely hétfőn jelenik meg -
érthető módon ama éves francia körutazás befejezése után, melyen a
tarkatrikós uraknak, akikre többszörös drogvisszaélést bizonyítottak,
korábbi vétkeik miatti büntetésként a L'Alpe D'Huez-ig a szintkülönbséget
kerékpárral kell megmászniuk.
Mindennek érdekelnie kell minket, mert a Kraftwerk az, ami legjobban megközelíti
a német popsztárokat, vagy inkább: egy német pop-világmárka. A düsseldorfi
dicsőség a hűvösen groove-oló, szívesen nagyon hosszú, késő-hetvenes,
kora-nyolcvanas évek nem-dalainak sikerén alapul.
A PC-k még messzemenően ismeretlenek voltak, az internet még csak álom
sem, a szintetizátorok egész szobákat töltöttek meg, és a modernség
és futurisztikus design optimumát célozta meg a Krafterk, amikor
hagyta, hogy az EMI lemezcég nagykutyái nyomasszák fejét, szélükön
lyukasztott végtelen íveken lévő különleges jelek segítségével,
és ezt beletették a 'Computerwelt' LP-be: pont, pont, dollár, vesszőcske,
készen van a homo teutonicus pop látomása. A DJ-k és hangkutatók
Detroitban, New Yorkban és Chicagoban csodálkoztak, és elkezdtek itt
egy kicsit loop-olni, ott egy kicsit scratch-elni, és így a düsseldorfi
hangkatatonikusok segítségével kialakult egy zene, amely beállt a
sorba, hogy lerombolja a rock'n'roll-t: Techno, House, HipHop.
Ebből a hírnévből, hogy ők az anti-Elvis, a német romantika letaszított
angyalai, él máig is a Kraftwerk. Annyival előtte jártak koruknak és
az ott uralkodó hangoknak, hogy a feltevés, hogy ez a félig esztétikus,
félig tervezett előny még létezik, olyan makacsul tartja magát, mint
Jan Ullrich örökös második helyét a Tour de France-on. Talán Hütter
és Schneider maga is hisz ebben, de ha feltesszük a 'Tour de France
Soundtracks'-t, először is azt gondoljuk, a német szocialista párt által
támogatott popfőiskola egy végzősének vizsgamunkáját halljuk: jól
odafigyelt, jól utánozza, majdnem olyan, mint a Kraftwerk, de csak
majdnem. A banális nem sugárzik olyan warholi tisztán, mint az eredetinél,
az egyszerű túl bonyolultan jön, túl zsúfoltan.
Először a 'Vitamin', a 'La Forme' és a jó rövid 'Régéneration' támaszt
követelményt a Kraftwerk elé, és aminek teljesítésére képesek,
megint elrejtőzik. Az önplagizáló visszahúzódik anélkül, hogy eltűnne,
de a Kraftwerk-szerű most olyan önálló, hogy el tudjuk fogadni a
formulákat. Már szinte megbarátkoztunk ezzel a CD-vel, amikor a
Kraftwerk beleesik saját túlzott történelmébe, utolsó számként
csatolják a húszéves 'Tour de France'-ot: a szakadék, amely itt a
hallható zenekartörténelmen átmegy, döbbenetes. A zenei eljárásmód
még azonos is, de a Kraftwerk 2003 valamit elveszített az 1983-as kiadásukhoz
képest, ami csak nehezen megnevezhető, talán belső nyugalmukat, egy
magától értetődő higgadtságot. Valamikor ebben a két évtizedben Hütter
és Schneider valahogy elkallódott - talán régi kollégáikkal, egyáltalán
más zenészekkel való kapcsolatuk.
Sam Phillips egyszer azt mondta egy interjúban, az ember semmit nem csinál,
ha nem állandóan valami mást, újat csinál. Hogy rock'n'roll vagy
Kraftwerk: bölcs szavak minden általános popmítosz-megbízott emlékkönyvébe.
És egy kis celluxszal a KlingKlang-Stúdió ajtajára tűzve.
(Karl Bruckmaier)
eredeti: http://www.sueddeutsche.de/
fordította [PJ] Júlia