Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2004-ben »

A Kraftwerk újra megjelenik Miami Beach-en

Autobahn és On
New Times Broward - Palm Beach; 2004. november 18.
/ Jean Carey /

A Kraftwerk honlapjára bejelentkező látogatókat a zenekar nevét közlő zöld unicode szöveg üdvözli, és egy, az RKO Studios régi logójához hasonló, sugárzó rádióadótorony vonalas rajza. Egy újabb klikkelés létrehoz egy menüt a Kraftwerk néhány legismertebb művéből, beleértve a "Boing Boom Tschak"-ot és a "Radioactivity"-t, melyek színuszhullámokban gördülnek át a képernyőn. A honlap "photo" része csupán egyetlen képet tartalmaz a zenekarról, négy ember - vagy talán robotok - üres színpadon, fém állványon lévő laptopok mögött pózoló közönséges csoportjáról.
Az egyéni sztárság ilyen elutasítását, valójában szerény azonossággal, választották és vették kölcsön nyilatkozók a Blue Man Group-tól egészen a Guys in Suit művészeti együttesig. De a Kraftwerk nagy diszkrécióval terjeszti és felügyeli robotszerű ábrázolását, kerülve a túlzást, és egy hosszú és nemrég véget ért szabadság ellenére is olyan jelentős és befolyásoló zenei ismertetőjelük van, mint védjegyes látványuk.

A Kraftwerk turnézik, hogy reklámozza a Tour de France Soundtracks-t, 1986 óta első, új anyagot tartalmazó albumát. Ralf Hütter, aki most Florian Schneider eredeti taggal együtt a zenekar fele, nem árulja el, mit csináltak az elektronikus popzene német ősapái az elmúlt másfél évtizedben. "Néhány, a KlingKlang stúdiónktól független minimalista munkán dolgoztunk", habozik Hütter.
"Egy csomót rajzolunk", mondja, mikor kényszerítettük. "Sok multimédiás projekt. Írjuk a videók forgatókönyvét. Mindezek a projektek lassan készülnek, de a mi irányunkba haladnak."
A KlingKlang a Kraftwerk hírhedten titkos agytrösztje Düsseldorfban. Amikor időnként az elszánt rajongó felfedezi a koordinátákat, és ír egy levelet a Kraftwerknek, a boríték visszatér a feladóhoz, felbontatlanul.

A zenekar eredeti felállása - Schneideren kívül változatosan a tagok között volt Karl Bartos, Wolfgang Flür, Henning Schmitz, Fritz Hilpert és Emil Schult, akik mind (Schult kivételével, aki sikeres festő) zenei szólókarrierbe kezdtek - 1970-ben a főiskolán találkozott Németországban, és John Cage és Karlheinz Stockhausen programzenéje ihlette meg őket. Első kiadásuk, az 1974-es Autobahn, tartalmazta a teljesen szintetizátoros, címadó, 23-perces, azonos nevű dalt, valamint a vocoder első, popzenei lemezen való alkalmazását.

"Valójában improvizált élő zenéből származunk", mondja Hütter, a dadaisták Cabaret Voltaire-jére utalva. Tényleg van némi kényszeredett, kaotikus humor a Kraftwerk feszesen vezérelt hangképeiben. A "The Model"-ben és "Music Non Stop"-ban hallható halvány vigyorgásokról Hütter bevallja, "olyan vicces, mint egy számológép."

A turnézás és zeneszerzés nehézségei okozták azt, hogy a Kraftwerk az 1980-as években visszavonult a nyilvános élettől, éppen amikor zenéjük elkezdett megragadni - a népszerű kerékpárversenyről megemlékező "Tour de France" hatalmas clubsláger volt - és befolyásolni olyan más művészeket, mint Thomas Dolby, Underworld és Heaven 17. A zenekar átvezető sláger is volt a bimbózó városi tánckörökben, ugyanúgy vonzva kezdő hiphoppereket és DJ-ket, mint azokat, akiket egyszerűen lenyűgözött az, ami akkoriban a kiszámítható és a programozott szintetizátoros zene újdonsága volt.

Hütter azt mondja, nem zavarta, sőt hízelgett neki az olyan közönséggel való érintkezés, amely hagyományosan szervesebb ritmusokra éhes.
"Rengeteg munka van az elektronikus stúdiókban", ismeri el Hütter. "Az az elképzelésünk, hogy a hangszerünket magunkkal vigyük a turnéra, és a mi hangszerünk a stúdió. Számunkra a turnézás mindig nagyon bonyolult volt."

A Kraftwerk csendesen átszivárgott (Hütter ragaszkodik ahhoz, hogy a Tour de France Soundtracks nem egy visszatérési turné vagy album), és 2003-ban újra felszínre jött a lemezzel, ugyanazt a menetrendet követve, meglehetősen ugyanabban a formában. De a "Computer World" kiadása óta eltelt 17 évben valami történt. Konkrétan az Afrika Bambaataa és a Soul Sonic Force történt.
1982-ben, míg a Kraftwerk a hibernálásra készült, Bambaata, aki már Kraftwerk-rajongó volt, és nem idegen a futurisztikus látomásoktól (később Johnny Rotten-nel dolgozott együtt a Sex Pistols-ból a "World Destruction" című stílusilag ellentétes, de egyaránt táncolható dalon) olyan művészi döntést hozott, amely megváltoztatta a zenetörténelem menetét. Néhány már felvett bágyadt ritmustrackjéhez újabb réteget keresgélve Bambaataa belebotlott a Kraftwerk "Trans Europe Express" című dalába. A melldöngető ritmusok és a Régi Világ kombinációjából, a moll Korg műből lett a "Planet Rock" páratlan szenzáció.
A "Planet Rock" az univerzum egyik legtöbbet játszott club száma marad. Bambaataa két olyan albumot adott ki (Don’t Stop... Planet Rock és Return to the Planet), amely semmi másból nem állt, csak "Planet Rock" remixekből, és ebből a sok változatból szerepeltetett számos válogatáson és dalgyűjteményen.

Hütter, aki a Krafterk zenéjét "robot pop"-nak hívja, azt mondja, mégis az elektronika hozza létre a legrészletesebb és legkifejezőbb hangokat mind közül. "Az elektronikus zene talán minden hangszerelés közül a legérzékenyebb. Egy átlagos szintetizátor 20 és 20,000 hertz között bocsát ki hangot. Még a hangszerek királynője, az orgona sincs közel ilyen érzékeny," magyarázza Hütter telefonon Rio de Janeiro-ból, ahol egy kőszirt melletti szállodába húzódott be az esti előadás előtt. Hütter azt mondja, talán merít némi ihletet a turnézás újrafelfedezett örömeiből.
"Az elektrokultúra mindenütt itt van," ámuldozik Hütter Rióról. "Ez a turné számos különböző helyszínt adott, melyekkel dolgozhatok. Skandináviában kezdtünk a télen, aztán belefutottunk néhány furcsa kulturális szituációba Moszkvában, a hóban. Így a klímaváltozásokon, időjárással összefüggő hangokon gondolkodom."

Az "Aero Dynamik", a Soundtracks egyik új dala, meglehetősen tipikus Kraftwerk utazás, és szilárd átvezetés a múltból a jelenbe.
A dalnak visszafogott, szinkópás billentyűzet-dallama van, és dobgépes, kattogó ritmusa, pompásan minimalista hangzású, de olyan is, mint amit a "mathlete"-ek (nem ismerem a filmet, nem tudom, hogyan volt ott fordítva) csináltak a "Bajos csajok (Mean Girls)" című filmben a letartóztatás alatt. A Kraftwerk zenéje egyszerűen kissé tudományosan precízen szól, mert teljes egészében eredeti és zenei előzmény nélküli.

Hütter bizakodó a Kraftwerk fantáziátlan image-ével és lehetséges örökségével kapcsolatban.
"A zene semmiképpen nem közelíti meg azt, amit az elektronika ki tud fejezni. Az ember és gép kölcsönhatása csak most valósul meg," mondja Hütter. "De nem akarom megmondani az embereknek, mit gondoljanak a Kraftwerkről, még egyes dalokról sem. A zenénk olyan, mint egy útmutató, és nem forgatókönyv, gondolataikhoz és képzeletükhöz. Hallgassák és találják ki saját történetüket."

A jelenlegi Kraftwerk turné, bár nem akadozik 28K átviteli sebességnél, új anyagra épül, erősen a zenekar diszkográfiájából merítve, ami mindazonáltal hatásos.

eredeti: http://newtimesbpb.com

fordította [PJ] Júlia