Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2004-ben »
Az elektropop stréberei az embert és gépet előadássá egyesítik
The Seattle Times
2004. április 28.
Koncertkritika
/ Rachel Devitt /
Ipari. Mechanikus. Fémes. "Robopop". Minimalista. Videójáték-szerűen pittyegő. OK, ezek mind nincsenek a rendszerünkben, beszéljünk arról, ami a Kraftwerk valójában: hatalmas stréberek. És hétfő esti előadásuk után ezt a lehető leghízelgőbben gondolom. A majdnem teltházas tömeg a Paramount-ban még a fények kialvása előtt elkezdte a Kraftwerk legendás intelligenciájának helyeslését tombolni és ujjongani. Éljenzésük lázas tetőpontra emelkedett, amikor egy böfögő basszus vocoder elkezdte a zenekar nevét üvölteni, és a függöny szétnyílt, hogy látni engedjen négy szikár, középkorú embert hajszálcsíkos fekete öltönyben, akik higgadtan egyensúlyoznak különböző hang-gépeik előtt.
Az előadás a "The Man-Machine"-nel kezdődött, elektronikus motívumok és
computerizált koppanások gyűjteményével, amely úgy szólt, mint a hang,
melyet nagyapánk ad, amikor végighúzza hüvelykujját és arcát a
szintetizátoron. A darab egy címadódal a Kraftwerk 1978-as példaértékű
albumáról, egy híresen nem emberi mű, melyet szinte teljesen
elektronikusan alkottak meg, és amely örökre elmossa a határt az emberek
és a technika között. Más szavakkal: igen, ők emberek, és igen, gépek is -
és ha ezt a szövegből vagy a zenéből nem értettük meg, megerősítette egy
óriási képernyő, melyen az "ember" és "gép" szavak villogtak németül és
angolul.
Világos, a Kraftwerknek megvan a trükkje, hogy megállapítsa - és újra és
újra megállapítsa - a nyilvánvalót.
A "Radioactivity", egy darab, mely a radioaktivitásról (mi másról?) szól,
morze kódszerű felhangokat párosít nukleáris gócpontok (Csernobil,
Harrisburg, stb.) baljósan túlhangsúlyozott neveivel. És a stílusteremtő
sláger, az "Autobahn" (találjuk ki, miről szól) egy elektronikus motor
felpörgésével kezdődik, némi idéző szövegre ("wir fahr'n fahr'n fahr'n
auf der Autobahn" - utazunk, utazunk, utazunk az autópályán) helyezve,
mindezt utak, autók és vezetés képeivel kiegészítve.
Ez a hajlam arra, hogy agyonüsse a hallgatót egy dal elképzelésével, a
Kraftwerk briliáns vonzerejének lényege, a tiszta, német szakmabeli tudás
műremeke. A hétfő esti válogatás legutóbbi albumukról, a "Tour de France
Soundtracks"-ről (igen, a kerékpározásról szól), természetesen
tematikailag előrelátható volt: egy kerékpáros légzésének jól időzített
be- és kilégzése, a lánc ritmikus darálása, és kerékpárversenyek
képanyaga. De ezek a darabok, a klasszikus Kraftwerkkel és az elektronikus
zene általuk ihletett generációjával tele, a zenekar mai fontosságáról is
beszélnek. Hagyjuk meg a stréberek társaságának, hogy bosszantsa a világot
örvénylő, csillámló elektropoppal.
eredeti: http://seattletimes.nwsource.com
fordította [PJ] Júlia