Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2005-ben »

Kraftwerk, Tasmajdan Stadion, Belgrád, Szerbia

Írta: Chris Mugan
2005. június 17.

Mivel sokáig meditáltak egy egyesült kontinens előnyein (Trans Europe Express, Europe Endless), a franciaországi és hollandiai "nem" szavazatok fárasztó időszakká teszik ezt a Kraftwerk számára. Mégsem mutatták semmi jelét a kimerültségnek, amikor bebizonyították, hogy a legelegánsabb elektronika működhet élő környezetben.

E turné egy nagy tevékenységi időszak folytatása, amely relatíve 2003-ban kezdődött, amikor a düsseldorfi kerékpárrajongók megjelölték a sport leghíresebb versenyének centenáriumát a Tour de France Soundtracks-szel, amely 17 év óta első eredeti munkájuk volt. Most egy ritka világturné második részében járnak, amelyet ebben a hónapban a 'Minimum - Maximum' élő album jelöl.

A fő kihívás a Kraftwerk számára természetesen az, hogyan adjon hozzá izgalmat ahhoz, hogy pasik gombokat nyomkodnak laptopokon. A válaszuk e kérdésre egy elutasító "na és?" volt, ahogyan egyforma üzleti öltönyben felsorakoztak egymás mellett vékonylábú asztalokon álló apró képernyőik mögött. Az elkövetkező két órában egy szót sem szóltak és alig mozogtak, eltekintve az alapító Ralf Hütter és Fritz Hilpert marionettbáb-szerűen rángatózó, merevhátú mozgolódásától.

7000 szerbbel álltak szemben, bezsúfolva egy rozzant, graffitivel teli amfiteátrumba. A fiatal, lármás közönség lelkesen üdvözölte a fényshow-val (amely minden számban különböző hangulatfokozó árnyalatban fürdette a kvartettet) és a színpad mögött hatalmas képernyős kivetítésekkel kiegészített statikus előadást.

A helyszín ovális stadionja tökéletes volt a Kraftwerk számára az utópia vízióihoz. A zenekar nyugtalanító precizitással töltötte ki legkedveltebb számainak merev, időtlen melódiáit. A 'Tour de France'-ban a digitalizált lélegzés olyan morajló basszuslüktetést biztosított, ami fokozta annak finom ritmusait. A 'The Model' kicsit gyorsabb tempóval érkezett. A szám esetlen báját a sóvárgó 'Neon Lights' múlta felül.

A 'Radioactivity', a kommunikáció előnyeihez írt ódájuk, a sellafieldi szivárgásról szóló figyelmeztetéssel kezdődött, mielőtt Hütter bemutatta a most már ironikus refrénre ('It’s in the air for you and me') épülő antinukleáris szövegét. A merev dallam a fenyegető végzet előhírnökévé vált, míg 'Blue Monday' stílusú kattogó ritmusa ismét lehetővé tette a tömegnek a táncolást.

Szárazabb humor jellemezte a ráadásokat. Először diódákkal kivilágított nyakkendőben érkeztek meg. Ezután a 'Robots'-szal a zenekar android hasonmásai jöttek, akiket ugyanolyan rekedt éljenzés üdvözölt, mint az eredetit. Végül a négy tag izzó csíkos ruhában tért vissza, ami a Tron című film korai virtuális valóságához hasonló effektet eredményezett.

Még mindig nem lehetett megmondani, melyik tag mivel járult hozzá az előadáshoz (ha egyáltalán valamivel), egészen addig, amíg felváltva le nem játszották saját rövid, kissé összetettebb szólójukat, mielőtt meghajoltak és távoztak volna. Hütter, az utolsó ember a színpadon próbálkozva köszönetet és búcsút mondott.

eredeti: http://independent.co.uk/

fordította [PJ] Júlia