Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2005-ben »
Karl Bartos @ The Roxy
Prague, Czech Republic (2005. április 7.)
2005. május 3.
Karl Bartosnak a Kraftwerk óta változatos története van. Legjobb esetben kemény elektrofunkot készített (Anthony Rotherhez hasonló emberekkel) és csodálatos elektropopot (Bernard Sumner és Johnny Marr Electronic projektjével). De legrosszabb anyaga, amelynek egy része ma látható volt, a skála másik végén van.
Csütörtök este van, és Bartos a kísérőesemény, így az este 6-kor kezdődik.
Bár a Roxy nagy klub, nem érződik olyan nagynak: a széles lépcsőket és
magas mennyezeteket sok sötét sarok, kevés világítás, kényelmes ülőhelyek
és a fényes felületek határozott hiánya ellensúlyozza. Ráadásul a
hangosítórendszer óriási, és a tánctér is.
A közönség megosztott. Egyik oldalon - valójában elöl, mivel a hakni ilyen
korán kezdődik, ez főleg Kraftwerk rajongók, akik nem akarnak lemaradni
róla - ott van a feketébe öltözött művészi tömeg és csenevész elektronikus
zenei rajongók. Mögöttük a cseh Powderfinger, a Tata Bojs, jóval
átlagosabb tömeget vonz. Éppenséggel meglehetősen furcsa párosítás.
A szellemesen barna öltönybe öltözött Bartos felmegy a színpadra néhány
sráccal, akiket valószínűleg egy Star Trek gyűlésen toborzott a zenekarba.
Egy digitális hang ismételgeti a számokat egytől nyolcig, míg egy dörgő
elektronikus ütés mozgásba lendíti a klubot. A rajongók ordítanak. A Tata
Bojs rajongók kicsit hátrébb húzódnak a bár felé.
Túlnyomóan szólóshowt vártam, de körülbelül kétharmadában Kraftwerk volt.
Feszes élő verziók, absztrakt geometriai formák és egyszerű üzenetek
minimalista képeivel kísérve.
Bartos úgy hajol szintetizátorálványai fölé, mint egy 50-es évekbeli
bokszoló, Mick Jaggerrel keresztezve. De tényleg öreg kicsit ehhez a fajta
dologhoz, és van valami furcsa abban, hogy egy 60-as pasit nézünk, aki
azon lármázik, hogy egy elektronikáról szóló videokazettát 8:30 után
viszünk vissza. Jobb lenne, ha inkább kihagyná a repertoárjából a hitvány
euro-dalokat, mint a "15 Minutes", és a haverjai vocoderes ipari gótikus
vokáljai is meglehetősen fájdalmasak voltak.
Másrészről viszont a Telephone Line az egyik kedvenc Kraftwerk számom, és
Bartos jegesen csodálatosan megtartotta. A Tour de France giccsesen laza
volt, még Bernard Sumner Electronic dalaiból is énekelt párat. Pár órával
később a Trans Euro Express döcögős analóg funk rohanása megőrjítette
volna a közönséget. Sajnos azonban még csak tíz perccel nyolc előtt
voltunk!
eredeti: http://www.inthemix.com.au
fordította [PJ] Júlia