Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2005-ben »

A szeretetteljes, jóindulatú embergépek, a Kraftwerk visszatér!

LA Weekly
2005. június 3.

Szeretjük hallgatni a Kraftwerk zenéjét.
Különleges alkalmakkor.

Szeretek rágondolni (és
minél előbb, annál jobb!)
egy kibernetikus mezőre,
ahol emlősök és számítógépek
élnek együtt kölcsönösen
programozott harmóniában,
mint a tiszta víz,
mely megérinti a szabad eget.
/ Richard Brautigan "A szeretetteljes, jóindulatú gépek mindenre vigyáznak" című verséből /

Jövő kedden a német elektronikus zenei úttörők, a Kraftwerk, a mára legendássá vált 1996-os Hollywood Palladium-beli showjuk óta első alkalommal fog Los Angelesben fellépni. Ez a koncert hálás, meghökkentően sokrétű vegyes közönséget vonz: független rocktuskókat és művészeti iskolai áldozatokat, számítógép-programozó strébereket és hiphop arcokat, szintetizátorőrülteket és ipari gothokat, az összes laptop-zenészt a Coloradotól nyugatra, és - ó igen! - breaktáncosokat. A gépek, úgy látszik, sikerrel jártak az emberek egyesítésében.

Lehetetlen eltúlozni a Kraftwerk befolyását az elmúlt 30 év popzenéjére és kultúrájára, a new wave-től a hiphopig, az elektronikától a (ásítás) Coldplayig (akik a "Computer Love" részét használják új dalukban, a "Talk"-ban). Mind ismerjük a Kraftwerk dalokat - ódák a közlekedésről, mint az "Autobahn" és a "Trans-Europe Express", jövő/jelen jóslatok, mint a "Man/Machine" és a "The Robots" - de élő összefüggésben, ahol a dalok különlegesen tervezett grafikákhoz kapcsolódnak, a Kraftwerk olyan mindent körülölelő vízió tisztaságát éri el, melyet a világi zene ritkán. Az egész az elragadtatásról szól, és a kölcsönhatásról - vagy annak vágyáról - valami az embertől eltérővel való kapcsolattal.

A telefonban Ralf Hütter - aki Florian Schneiderrel a Kraftwerk társalapítója, és most közelít a 60 éves kor felé - segítőkész és átgondolt, mint egy professzor, aki örül, hogy van egy látogatója, akit érdekel kutatása egy ismeretlen témában.
L.A. Weekly: Van egy lökhárítómatrica, amelyen ez áll: "A dobgépeknek nincs lelkük." Ön szerint igaz ez?
Ralf Hütter: Attól függ, ki programozza. [Kuncog.] Úgy hangzik számomra, mint egy matrica a hetvenes évekből, "A Kraftwerk zeneellenes" vagy "A szintetizátoroknak nincsenek érzelmeik." Nagyon régimódi. Ez mind az ember és a gép kölcsönhatásában van. Erről szól a Kraftwerk: az ember és gép közötti harmóniáról.

L.A. Weekly: Alapvetően optimistának tartja a Kraftwerk elképzelését az ember és gép kapcsolatáról?
Ralf Hütter: Igen. A lehetőségek és a lehetőségek korlátainak megmutatásáról szól. És a dinamikáról is. Szerintem rengeteg energia van zenénkben, én legalábbis így érzem, és ezt a visszajelzést kapjuk a különböző kulturális közösségektől, ahol tavaly játszottunk, Moszkvától Santiagoig, Chiléig, Sydneytől Amerikáig. Játszottunk novemberben Miamiban, így azt hiszem, mostanság benne van a világközösségben.

L.A. Weekly: Amikor a Greek-ben játsszák ezt a showt, szinte a természetben fognak fellépni, a csillagok alatt: a gép a kertben. Érzi ön ezt az ellentmondást?
Ralf Hütter: Igen, de szerintem ez rendben van. Játszottunk már különböző kulturális környezetekben. Játszottunk törzsi gyűlésen Angliában, ez vidéken volt, sátrakban. Olaszországban szabadtéren fogunk játszani, a régi városközpontban. Játszottunk a Lidon Velencében. Moszkvában a Sportpalotában. Szóval olyan, mintha egy kis űrhajó szállna le valahol, és mi előadjuk műsorunkat.

L.A. Weekly: Szinte egyetemes az elragadtatás a gépek és számítógépek iránt, de ugyanakkor nincs egy kis félelem a jövőtől, hogy a gépek átveszik az uralmat? Félelem a cyborgoktól?
Ralf Hütter: Ez a szociális rendszertől függ, és attól, ki üzemelteti a gépeket. De ugyanez a helyzet minden géppel, a legegyszerűbb szerszámoktól kezdve...

L.A. Weekly: A keréktől, gondolom.
Ralf Hütter: Igen.
L.A. Weekly: Vagy a tűztől.
Ralf Hütter: Igen... mivel a tüzet étel készítésére vagy az ellenségünk házának leégetésére is lehet használni. Mind a szociális magatartástól függ.

L.A. Weekly: Mi a véleménye a mesterséges intelligenciáról? Lehetségesnek tartja, hogy egy gép érzővé válhat?
Ralf Hütter: Hát, talán. Emberek dolgoznak bizonyos dolgokon, de szerintem miközben ezt teszik, amennyire én tudom, felfedezik az emberi agy összetettségét. Újabban véletlenszerűbb - vagy ösztönösebb? - zenén dolgozunk. Nem véletlenszerűen komponálva, ahogy néha mondjuk. Mi játszunk a gépeken, és néha a gépek játszanak rajtunk. Kölcsönhatás, lazítani és élvezni a ritmust, mintha autót vezetnénk, vagy hátradőlnénk, és hagynánk a barátunkat vezetni egy kicsit, hátradőlnénk, és élveznénk a történéseket. Ugyanígy érzünk a kerékpározással. Ugyanez van a zenével. De a zenénél, talán koncert közben, néha úgy érzem, akkor a legjobb, amikor magától szól. Dolgoznak a számítógépek, és meg tudjuk szakítani, és néha hagyjuk a gépeket, hadd menjenek. Aztán úgy érezzük, ó! itt akarok valamit csinálni. És megint beavatkozunk. Szóval oda-vissza.

L.A. Weekly: A tavalyi Tour de France a Kraftwerk első új zenéje volt sok év után.
Ralf Hütter: A 70-es években egyszerűen a stúdióban maradtunk, és kidolgoztuk a koncepcióalbumokat. De ma az új Kraftwerk mobil laptop berendezéssel elő tudjuk adni élőben a zenét, és mozgásban tartjuk az embergépet. És multimédiás. Nagyon látványos. Mi magunk, illetve másokkal közösen dolgozva létrehoztuk ezeket az elektronikus festményeket és számítógépes grafikákat és elektronikus képeket, melyek szinkronban vannak a zenével.

L.A. Weekly: Karrierjük során dolgoztak olyan mérnökökkel, akik hangszereket, számítógépeket építenek, mint Ludwig Rehberg, az EMS szintetizátoros fickó, aki segített a Vocodereknél.
Ralf Hütter: Igen, azt Florian intézte. És mérnököket is, Florian nagyon jó meggyőzőképességgel rendelkezett, mert nem engedhettük meg magunknak, és aztán egy másik programozó mérnököt is a University Computers-től - Florian meggyőzte, hogy éjszaka írjon neki beszédprogramokat. Mindig voltak tudósok és barátok, akik kisegítettek minket. Mert különösen a korai időkben a dolgok megfizethetetlenek voltak számunkra. A nagy számítógépek a Bell Laboratories-nél vagy IBM-nél vagy a Speech Voices a Bellnél. Tehát megszerveztük, kaptunk hozzáférést bizonyos hangokhoz, és én mindig mondom, hogy amikor megvettem első szintetizátoromat, ugyanannyiba került, mint szürke Volkswagenem, amely később az Autobahn borítón szerepelt. Ma sokkal könnyebb hozzáférni, most, hogy 35 év munka van a hátunk mögött. Még tesztelünk is zenei számítógép-programozó cégek számára.

L.A. Weekly: Amikor koncerten hagyják a gépeket játszani - különösen, amikor a Kraftwerk igazi robotverziója van a színpadon az emberek helyett -, amikor ezt csinálják, és a közönség tapsol a dal végén, minek tapsol?
Ralf Hütter: A szellemnek... a művészetnek. Vagy a művészet szellemének. A kreativitásnak. Néha az emberek jobban szeretik a robotokat, mint minket. [Enyhe kuncogás.] Különösen, amikor délután nyilvánosan felállítjuk őket, vagy valahol a színfalak mögött, vagy egy partyn. Szállításhoz bőröndjükben/koporsójukban vannak, és amikor felállítjuk őket, az emberek a robotokat nézik, és minket semmibe vesznek. Ez rendben van, mert ott vannak, fotóznak helyettünk, meg ilyesmi.

L.A. Weekly: De egyelőre még nem állnak készen az interjúadásra.
Ralf Hütter: Talán írnom kell valami interjúprogramot.
L.A. Weekly: Hát, már várom, hogy lássam a showt a Greek-ben.
Ralf Hütter: Szabadtéri? És mi történik, ha esik? Vagy soha nem esik?
L.A. Weekly: A jegyen azt írják, "akár esik, akár fúj", tehát meglesz.
Ralf Hütter: Jó, akkor fedett a színpad?
L.A. Weekly: Igen. Nem lesz eső. Fantasztikus lesz, ne aggódjon.
Ralf Hütter: Hozzuk az eső elleni készüléket.
(Jay Babcock írása)

eredeti: http://www.laweekly.com

fordította [PJ] Júlia