Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2005-ben »
Valaha koruk előtt, a Kraftwerk jelen
Newsday.com
2005. június 3.
A német elektronikus zenekart, a Kraftwerket azzal támadták, hogy hideg,
embertelen és fasiszta, amikor az 1970-es évek elején felbukkantak,
nácizmus által ihletett képvilággal játszva, és ember és gép egyesülését
pártolva. Szerda este mindazonáltal a zenekar barátságosnak, szellemesnek
és felhasználóbarátnak tűnt, furcsa ruhákat viselve és saját képét
gúnyolva. Megváltozott a Kraftwerk? Vagy a hallgatók?
Mindkettő, természetesen, de valami más változott az elmúlt 30 évben: a
technika.
Amikor Ralf Hütter és Florian Schneider megalapította a Kraft-werket, miután klasszikus zenét tanultak a düsseldorfi konzervatóriumon, egy tisztán elektronikus zenekar elképzelése legjobb esetben is szokatlan ötletnek tűnt - legrosszabban nem kívánatosnak. Túl sok zenész, szintetizátor jött, hogy felváltsa az embereket, de a Kraftwerk összeölelte őket. Az 1978-as "The Man-Machine" dalban Hütter sziszegő németséggel énekel a "félig emberi, félig gépi" létről. A korai interjúkban Hütter és Schneider azt állította, nem ők játszottak a hangszereiken, hanem fordítva.
Amint kiderül, a Kraftwerk megjósolta a szinti-rockot, new-wave-et, ambientet, technot, és a modern elektronikus zene szinte minden más formáját. 1977-es mesterművük, a "Trans-Europe Express", lett az Afrika Bambaataa termékenyítő hiphop számának, a "Planet Rock"-nak alapja. A zenekar folytatja a hatásgyakorlást: az új Coldplay dal, a "Talk" az 1981-es "Computer Love"-ból merít. A Kraftwerk egyszerű, méltóságteljes kompozíciói - a klasszikus szigor és a popritmusok keveréke - ma elérhetőbbnek tűnik, mint valaha.
A Kraftwerk kétórás előadása részben koncert volt, részben alkalmazott
művészet. A négy tag, beleértve az új kiegészítéseket, Fritz Hilpertet és
Henning Schmitzet, sötét öltönyt és nyakkendőt viselt, és laptopos
emelvények mögött álltak. (Egyszer átöltöztek izzó zöld rácsos szűk
ruhába.) Mögöttük három óriási vetítőképernyő a hanggal tökéletesen
szinkronban lévő képeket mutatott.
A felbukkanó téma meglepő: utólag érthető módon kitűnik, hogy a Kraftwerk
a technológia régimódi, megnyugtató formáit ugyanúgy ünnepli, mint az
újabb, ijesztőbbeket. Pöfögő vonatokról készült szemcsés, fekete-fehér
képek kísérték a "Trans-Europe Express"-t. A "Tour De France" alatt
kerékpárosok pedáloztak útjukon, hegyeken-völgyeken át. Az "Autobahn", a
zenekar egyik kisebb slágere 1975-ből, határozottan falusiasnak tűnt,
színes festményekkel egy autópályáról, a megnyugtató zenét kísérve (mely
dallamos fúvósokkal és különös Doppler effektekkel teljes).
Nem tartott túl sokáig korszerűsíteni a Kraftwerk évtizedes anyagát: egy
kis plusz basszus és némi gyors dob fill modern rave-számmá változtatta a
"Tour de France"-ot és a "Computerworld"-öt. A Kraftwerk az újabb
számokkal is tartotta a lépést az idővel, például a "Planet of Visions",
űrbéli akkordjaival és puffogó ritmusával.
Egy ráadásszám, a "The Robots" erejéig a zenekart automata próbababák
váltották fel, melyeknek feje a zenekartagok arcához hasonlóra volt
festve, és mechanikus karjaik voltak, melyeket fel-le lengettek laptopjaik
felett. Olyan attrakció ez, melyet a zenekar már régebben is elővett, és
amely megborzongatta a kritikusokat. Ez alkalommal azonban ügyes,
színpadias eszköznek bizonyult - és "Hütter" lefagyott, hibásan működő bal
keze csak hozzájárult a poénhoz.
KRAFTWERK. Ők, a robotok. Szerdán a Hammerstein Ballroomban, Manhattanben.
(Rafer Guzman)
eredeti: http://www.newsday.com
fordította [PJ] Júlia