Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2005-ben »
A csodálatos Kraftwerk megnyomja a 'fejlődés' gombot, halad
Suntimes
2005. június 6.
Harminchét évvel az után, hogy az alapító tagok elkezdtek együtt zenét csinálni, a Kraftwerk nem csak egyike a ritka példaértékű rockeseményeknek, amely alapvető és áttörő erő marad, de továbbra is olyan show-kat mutat be, mint senki más a popzenében.
A zenekar hajtóerői, Ralf Hütter és Florian Schneider, befejezték az analógról digitálisra való átalakítást, amellyel az elmúlt két évtized nagy részében küzdöttek. A Henning Schmitz-cel és Fritz Hilperttel kiegészült kvartett technikai szinten ma nagyon más. Amikor a német zenekar 1998-ban utoljára lépett fel a Riviera Theatre-ben, híres düsseldorfi Kling-Klang Stúdiójuk sok olyan nehézkes gépét használták, olyan színpadképet hozva létre, amely úgy nézett ki, mint a parancsnoki híd az Enterprise űrhajón.
Szombati előadásuk alatt a legendás "Man-Machine" négy kezelője viszonylag
kicsi és egyszerű munkaállomások mögött állt, mindegyiken egy laptop, és
vagy egy kis MIDI billentyűzet, vagy más rejtélyes elektronikus vezérlő.
Az elektronikus zene feketeöltönyös gurui ez alkalommal még kevésbé voltak
élénkek, mint régen. A digitális fejlesztések lehetővé tették számukra,
hogy több hangot hozzanak létre kevesebb gomb forgatásával és kevesebb
billentyű lenyomásával. A mozdulatokkal való takarékoskodás szent érték
marad eme márványarcú legendák számára. Még az emberi kölcsönhatás
egyetlen pillanatát is ejtették a "Pocket Calculator"-ban. Ebben a számban
régebben hagyták, hogy a rajongók ismételjék "the special key that plays a
little melody". Ez alkalommal oda voltak ragasztva gépeikhez.
Néhány kritikus viccelődött e zenészek látszólag ellentmondásos szándékán,
hogy az új élő albumot, a "Minimum-Maximum"-ot támogatva turnéznak, amikor
művészi életüket azzal töltötték, hogy megpróbálják megsemmisíteni az
emberi tökéletlenségeket, és zenei robotokká változzanak. (És igen, maguk
a robotok is megjelentek a három ráadás másodikában.)
De amikor néhány hete Hütterrel beszéltem, azt mondta, az élő show minden
este más, ahogy a rajongók és a helyszín befolyásolnak minden előadást, és
a dalok a pillanat hatása alatt történő változtatások és ihletkitörések
tárgyai maradnak.
Tehát a Kraftwerk egy jammelő zenekar? kérdeztem. "Igen, bizonyos módon",
válaszolta híresen száraz humorral. Ez nem annyira túlzás, mint inkább az
igazság.
Lenyűgöző technikájuk ellenére, amely magába foglal egy, a lüktető
elektronikus ritmusokkal szinkronban lévő hipnotikus, pszichedelikus
videórohamot, Riv-beli showjuk elsöprően zsigeri és meglepően szerves
maradt.
Az újabb anyag, amely az előadás körülbelül felét tette ki - olyan dalok,
mint az "Elektrokardiogramm", "Aero Dynamik" és "Vitamin" a 2003-as "Tour
de France Soundtracks"-ről, utolsó új anyagot tartalmazó albumukról -
kétségtelenül jobban hasonlít a modern technora, mint klasszikus
elektronikus popdalaik, melyek felejthetetlen dallamokkal dicsekednek.
De a mérföldkő slágerek - "The Man-Machine", "Autobahn", "The Model", "Neon Lights",
"Radioactivity", "Trans-Europe Express" és "The Robots" -
tovább nőnek és fejlődnek. 58 évesen Hütter és Schneider még mindig
kutatja saját zenéjét, kihívva önmagukat és közönségüket, és a maguk
módján "jammelve", olyan mélyrehatóan, mint Bob Dylan vagy Neil Young. És
vitathatóan erőteljesebbek voltak Riv-beli koncertjükön, mint valaha.
Közel négy évtizede a rock egyik legfigyelemreméltóbb karrierjén a
Kraftwerk nem mutatja jelét, hogy kreatív dinamizmusa megfakulna. A
technika elkerülhetetlen haladása révén a "Man-Machine" továbbra is
felvillanyozhat minket koncerten, sokkal az után, hogy alkotói elmúltak.
(Jim Derogatis)
eredeti: http://www.suntimes.com
fordította [PJ] Júlia