Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2005-ben »

Az akkor volt, ez most van

Times Online
2005. június 3.

30 év óta első újságinterjújukban a német zenei úttörők, a Kraftwerk, mindent (na jó, majdnem) elmondanak Stephen Daltonnak

A popzene történetében kevés zenekar annyira titokzatos, megfoghatatlan és őrjítően szeszélyes, mint a Kraftwerk. De kevés is marad annyira tartósan befolyásoló. 2005-ben, még két évtized minimális aktivitás után is, a technopop szürke halántékú keresztatyjainak dalait foglalja magában Coldplay és U2, és Franz Ferdinandtól Kylie Minogue-ig mindenki inspirációként idézi.

A Kraftwerk 70-es évekbeli virágkora után lassan visszavonult szinte minden médiamegjelenéstől, hosszú időre elszigetelve magát legendás Kling Klang stúdiójukban. Még a ritka interjúikban is a zenekar társalapítója és hivatalos szószólója, Ralf Hütter, visszatér a jól bepróbált gnóm kijelentésekhez, melyek szinte semmit nem árulnak el.

De ma, egy silány szállodában, Rennes francia városban, Hütter nyugodtnak tűnt. Egy elegáns, professzoros figura, ötvenes évei végén, sajátságos régi európai elegancia árad belőle. Az előző esti futurisztikus Sturm und Drang után, amikor a Kraftwerk a Transmusicales fesztivál főcímeként egy fagyos repülőgéphangárt hatalmas diszkóvá változtatott, a hatás olyan, mintha a függönyt félrehúzva egy nagyon is emberi Óz, a nagy varázslót találnánk, aki a karokat húzogatja.

De Hütter egyértelműen vidám hangulatban van, lelkes a legutóbbi Dél-amerikai és Kelet-európai előadások miatt. Még büszkébb, amikor arról beszél, hogy felkerékpározott a Mont Ventoux-ra, a Tour de France, egy maradandó Kraftwerk-szenvedély egyik legdurvább szakaszára. Kínosan udvarias a Talk-kal, a Kraftwerk Computer Love-jának az új Coldplay albumon megjelenő furcsa, félig feldolgozott verziójával kapcsolatban is. De általában nem elfogadott zenekari elfoglaltság mások zenéjét hallgatni.

"Nem igazán", mondja Hütter száraz mosollyal. "Rengeteg csendet hallgatunk, és koncentrálunk a zene készítésére. De természetesen ezen a turnén sok underground clubban jártunk. Érdekes a Dél-amerikai techno-vibrálás. De otthon be sem kapcsoltam a zenegépemet.

Hazájukon kívül, különösen Angliában, a Kraftwerket szélesen körben tipikusan, szinte paródiaszerűen németnek tartják. Előszeretetük az összeillő egyenruhák és a vezérkari elegancia iránt még olyan vádakhoz is vezetett, hogy a fasiszta ábrázolással kacérkodnak. "Ez a rossz tévéműsorok nézéséből ered," legyint Hütter. "Amikor a német focicsapat Franciaországba jön vagy ilyesmi, tankokról beszélnek. Ez nonszensz."

A Kraftwerk szemléletmódja valójában mindig kétségtelenül nemzetközi volt, többnyelvű szövegeket írva angolul, franciául, oroszul és még japánul is. Németországban születni, von vállat Hütter, egyszerűen "biológiai tény". De hangsúlyozza, az, hogy Düsseldorfban nőtt fel, egy kozmopolita városban, közel a holland és belga határhoz, sokkal inkább európaivá tette őt, mint németté. "Berlin messzebb van, mint Párizs. Azt is mondhatnánk akár, hogy a brit szektorból származunk. Határozottan nem a Frankfurt körüli amerikai szektorból vagy a Kelet-németországi orosz szektorból.

Hütter először a düsseldorfi konzervatórium improvizált zenei kurzusán találkozott zenei kollégájával, Florian Esleben-Schneiderrel, 1968-ban. Hosszú hajjal és bőrnadrágban, a diákduó olyan rekedt proto-punkokat hallgatott, mint az MC5 és Iggy Pop. Szélsőséges bohémokkal vegyültek, és elutasították klasszikus képzettségüket.

"Zongorás oktatásból jövünk, ahol a zene hangokkal le van írva, amelyeket le kell játszani," emlékszik Hütter. "Egy nap felébredsz, és azt mondod: 'Üres oldalakra van szükségem! Nem akarok olvasni, írni akarok!' Ez történt velünk is - megpróbáltunk mindent elfelejteni, amit addig tudtunk. Emlékszem nagy partykra, öt-hat óra, repertoár nélkül. Sok minden lehetséges volt."

Ahogy az improvizált rocktól az elektronikus minimalizmus felé fejlődtek, Hütter és Schneider felvették a Ralf and Florian nevet, egy olyan fapofájú anti-image-et, melyet részben a Gilbert and George művészeti előadás ihletett. "Közel voltunk a düsseldorfi vizuális művészeti színtérhez," mondja Hütter. "Ez is nagyon fontos a Kraftwerk számára. Szerintem zenénk tulajdonképpen látható."
1970-ben a duó megalapította saját stúdióját, a Kling Klang-ot, egy bérelt raktárépületben, Düsseldorf belvárosában. "Anyahajó, laboratórium, főhadiszállás, ahol a munkát összerakjuk" lett belőle. A Kraftwerk, melynek jelentése "erőmű", a Kling Klang-ban született. Hütter megerősíti a zenekarról szóló mondát, hogy a legendás stúdiónak nincsen nyilvános bejárata, postaládája és telefonja. "Vannak bizonyos számok, ahol az emberek kommunikálhatnak velünk, de amikor a stúdióban vagyunk, akkor csak a munkáért vagyunk."

A klasszikus Kraftwerk-image - négy automata ücsörög közömbösen szögletes zenegépek mögött - 1974-ből datálódik, amikor Wolfgang Flür és Karl Bartos ütősök csatlakoztak. Következő évben az áttörő dal, az Autobahn, valószínűtlen módon toplista-sztárokká tette a zenekart az óceán mindkét oldalán.
Az 1970-es évek vége bőven vörössel jelölte a Kraftwerket, mert szupersztárok felett győztek klasszikus albumtrilógiájukkal, a Radioactivity-vel, Trans Europe Express-szel és The Man Machine-nel. David Bowie a zenekar leghangosabb nyilvános vezérszurkolójává vált, míg Michael Jackson állítólag New Yorkba idézte Hüttert, hogy megbeszéljen egy együttműködést. Ebben a tárgyban a Kraftwerk frontembere tartózkodóvá válik. "Nagyon önálló, kicsi, független egység vagyunk," mondja. "Nem vagyunk túl jók az együttműködésben."
De épp, ahogy a zenekar egyre visszavonultabb lett az 1980-as évek elején, hatásuk egyre nőtt. 1981-ben kiadták lágy elektro-szimfóniájukat, a Computer World-öt, és feljutottak a brit listák élére egy látnokian cinikus pillanatképpel a hírnévkultúráról, a The Model-lel. A jövő stadionsztárjai, beleértve a New Ordert, Pet Shop Boyst, Depeche Mode-ot és még Madonnát is, az ő ősi popjukból kölcsönözték a vázlatot.

Közben New Yorkban Afrika Bambaataa és Arthur Baker sampelte és darabolta a Kraftwerk germán funkját korai ihletadó hiphop és elektro számokká. A chicagói house- és a detroiti technoművészek első generációja nem sokkal maradt le páneurópai scifi útleírásaik amerikai clubéletbe való adaptálásában. És mégis, ironikus módon, a Kraftwerk az 1980-as években szinte semmit nem adott ki.
1991-ben tökélyre vitték kétoldalú kapcsolatukat a clubkultúrával, amikor újra felbukkantak a The Mix-szel, legjobb számaik club-barát formátumúvá mixelt változataival. Mostanra a hosszú ideje szolgáló stúdiómérnökök, Fritz Hilpert és Henning Schmitz felváltották Flürt és Bartost, akik elvesztették türelmüket a végtelen inaktivitásban. "Olyan, mintha lenne egy jumbo jet a kertben, de soha nem száll fel," tiltakozott Bartos.

A Mix lelkes kritikákat kapott, de a Kraftwerk újra csöndbe burkolózott, ez alkalommal több mint egy évtizedre. Ironikus módon Hütter mindig szerette "zenei munkások"-ként, a német hatékonyság robotszerű mintáiként definiálni zenekarát. "Feltaláltuk a 168 órás hetet a Kraftwerknek," mondja komoly arccal. Valójában ők egyike a történelem legkevésbé produktív zenekarainak.
De Hütter felháborodik minden olyan feltevésen, hogy a technopop Csipkerózsikái kitérnek alkotó kötelezettségeik elől. A Kraftwerk digitális archívumának pedáns generálozásával foglalták el magukat. "Nem kiadási határidők szerint élünk", von vállat. "Nincs négyéves tervünk."
Nem is lemezcégek rabszolgái: az EMI-nak adják felvételeiket, így dolgozhatnak saját különc menetrendjük szerint. Minden 1968-ból ered, mondja Hütter, és a kreatív autonómiába vetett elengedhetetlen hitből. Kiderül, hogy a Kraftwerk elektronikus anarchisták.

"Szupermarket demokráciában" és "kapitalista diktatúrában" élünk, bizonygatja Hütter. Szerencsére, mondja, "vannak másfajta energiák, van ellenállás". A Kraftwerk az ellenállás része? "Igen, természetesen. Mint autonómia. Az az elképzelés, hogy önmagában eredményes legyen. Ne várjunk arra, hogy a limuzinszolgálat megérkezik, és elvisz minket Hollywoodba".

Bármennyire is gondosak munkamódszereik, ezek a veterán artrock anarchisták végül visszatértek a volán mögé. A Kraftwerk jelenlegi aktivitási rohama az elkövetkező hetekben több európai időponttal és egy dupla élő albummal, a Minimum Maximummal kezdődik újra. Folyamatban van egy élő DVD és nyolc klasszikus album digitálisan újrakevert verziója is.
Ha a Kraftwerk hagyományos popsztárok lennének, már régen eltűntek volna a radarképernyőről. De, Hütter után, ők sokkal kevésbé zenekar, mint inkább Gesamtkunstwerk, vagy "teljes művészeti alkotás", amely szakadatlanul finomodik és fejlődik, idő vagy divat által érintetlenül. "Mint egy szobor, folyamatos munka."
Ráadásul a technika végül valósággá tette a zenekar 30 éves látomását a rugalmas, hordozható audiovizuális koncertekről." Most megvannak az eszközök, hogy megváltoztassuk a folytatást, új ötleteket hozzunk be", mondja Hütter.

Először három évtizeddel ezelőtt sugározták át magukat a Kraftwerk megfoghatatlan elektro-különcei a jövőbe. A jövő, úgy tűnik, végül utolérte őket.
A Minimum Maximumot hétfőn adta ki az EMI.

Chris Martin, Coldplay: "A Kraftwerk egyértelműen minden idők három legjobb zenekara között van. Csodálatosak. Ez nagyon mesterkélten fog hangzani, de olvastam egy könyvet Leonardo Da Vinciről, és az állt benne, olyan volt ő, mint valaki, aki felébredt a sötétben, mielőtt mindenki más felkelt volna órákkal később. Ez olyan, mint Kraftwerket hallgatni."
Bono, U2: "Nagyszerű szellemi zenekar. Tényleg hatalmas befolyással volt rám 16 évesként, és más zenekarokra, akik szintén hatással voltak ránk, mint a Joy Division."
Paul Thomson, Franz Ferdinand: "Az a nagyszerű a Kraftwerkben, hogy, sok más elektronikus együttestől eltérően, nekik sikerült rengeteg emberséget és érzést belevinni a zenéjükbe. Elképesztő belegondolni, hogy gyakran kritizálják őket, hogy hidegek és érzéketlenek.
Beck: "Először akkor láttam a Kraftwerket, amikor 11 vagy 12 éves voltam. Nem tudtam, kik ők, de amikor gyerekek vagyunk, van, amire nagyon hevesen reagálunk. Ez egy ilyen dolog volt számomra. Nem tudtam, kik ők, de imádtam a hangzást."
Afrika Bambaataa: "Hallgatni ezeket a Németországból érkező fehér fiúkat, ez egyszerűen őrjítő volt, így elkezdtem jammelni lemezeikkel különböző közönségek előtt."
Ed Simons, Chemical Brothers: "Készítettek néhány meglehetősen fontos lemezt, és a hangzásuk pusztító. Hatottak-e ránk? Naná, de van egyfajta precízió, amit mi soha nem sajátítottunk el igazán."

eredeti: http://entertainment.timesonline.co.uk

fordította [PJ] Júlia