Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2005-ben »
Mostanában a Kraftwerk fényt gyűjt
Washington Post
2005. május 27.
/ Richard Harrington írása /
Miután leprogramozták magukat és kihúzták csatlakozójukat a '80-as és
'90-es évek nagy részére, a Kraftwerk német elektronikus pop úttörők újra
feltűntek az új évezred elején. De ahol 20 évvel ezelőtt küzdöttek a
helyért a szeszélyes analóg felszerelés tonnáival telezsúfolt színpadon,
most egyetlen szélesvásznú videóképernyőtől és négy egyforma, laptopokat
tartó pulttól eltekintve csupasz színpadra tértek vissza. Ralf Hütter
társ-alapító azt mondja, "a technika a mi kreatív irányunkba változott,
hogy úgy mondjam." Akkoriban "nagyon messzire voltunk attól, hogy
lemezeink hangzását és a legendás KlingKlang Stúdió színvonalát élőben
adjuk elő," mondja Hütter visszaemlékezve egy korra, amikor "a felszerelés
nagyon törékeny volt és szét akart esni, vagy sokáig tartott és bonyolult
volt összerakni. Ugyanakkor egyre nehezebb lett - és kezdetben
természetesen nem voltak pakolóembereink. Turnézás után [a 80-as évek
elején] nem tudtunk fellépni, így más munkára összpontosítottunk a
stúdióban."
A 90-es években a Kraftwerk elkezdett alkalmi eseményeken játszani, "de a
felszerelés még mindig igazán nehéz volt," mondja Hütter. "Most nagyon
mobilak vagyunk, nagyon minimálisak. Képesek voltunk nagyon magas külső
hőmérsékleten játszani Ausztráliában, és Tokióban egy jéghideg kiállítási
parkban, kesztyűkben, így nagyon örülünk, mert minden nagyon-nagyon jól
működik."
A Kraftwerk (németül "erőmű") 1968-ban alakult a Düsseldorfi Konzervatóriumban, amikor Hütter és Florian Schneider klasszikus zenei diákok elkezdtek vonzódni a kísérleti zenéhez és a free jazzhez. Elkezdtek magnókkal és visszhanggépekkel játszani, bár nehezen megszerezhető 1971-es bemutatkozó albumuk csak sejteti a jövőt, manipulált hegedűvel, fuvolával, orgonával és valódi dobosokkal, akiket egy év múlva primitív dobgépekkel váltottak fel. Az akusztikus hangszereket hamarosan felváltották a szintetizátorok - a Kraftwerk tagjai az első olyan popzenészek közé tartoznak, akik felhagytak a hagyományos rock hangszereléssel egy akkoriban még újabb szintetizátoros/elektronikus technológiáért.
Karl Bartos és Wolfgang Flür csatlakozásával a Kraftwerk az 1974-es "Autobahn"-nal eljuttatta az elektronikus zenét a főáramba, amelynek 22 perces, teljesen szintetizátoros címadó dala nemzetközi slágerré vált. Tehát az első, vocodert alkalmazó poplemez, az "Autobahn" elindított egy heves ötalbumos folyamot, amelyben benne volt a "Radio-Activity", a "Trans-Europe Express", a "The Man-Machine" és az 1981-es "Computer World", amely előre látott egy világot, amelyet mi most természetesnek veszünk. Útközben a zenekar megváltoztatta a modern zene lüktetését.
Hüttert és Schneidert - akik aktív alapító tagok maradtak, a múlt évtized során megszaporodtak Fritz Hilpert és Henning Schmitz Kling Klang Stúdióbeli társaikkal - lenyűgözték a II. világháború utáni Németországban kifejlődő ipar gépei és ritmusai. Zenéjüket - melyet precíz mégis furcsán funky ritmusok, egyszerű dallamok és lírai minimalizmus jellemeznek - végülis "ipari népzené"-nek nevezték el. A zenészek magukat "hangvegyészek"-nek nevezték, miközben a mindennapi élet új technikájáért szálltak síkra.
A kreatív oldalról nézve lehetőség volt számunkra, hogy dolgozhattunk
ezekkel a zenegépekkel," meséli Hütter. "Mintha azt mondanánk, néha mi
játszunk a gépeken, néha a gépek játszanak rajtunk. Az elképzelés az
volt, hogy valódi párbeszédben legyünk, és odafigyeljünk a technika
csodáira, ahogy a természeti törvények vonatkoznak a zenére - a zene és
hang fizikai törvényei művészeti elképzelésekkel párosítva - és nem csak
figyelmen kívül hagyva mindent. Az elképzelésünk tényleg az emberek és a
gépek ilyen kombinációja volt, és számunkra ez nagyon jól működött."
És, mondja, "miénk a gépek kreatív oldala, zene készítése
zsebszámológépekkel és számítógépekkel, és érdekes képek és művészeti
formák létrehozása. Erről szól az egész, és erről szólt azóta, mióta Bach
megcsinálta a "Jól hangolt zongorá"-t egy olyan korban, amikor a zongora
volt a legújabb találmány."
Néhányak számára ez kicsit túlzásnak tűnhet, a Kraftwerket Chuck Berryhez,
Bob Dylanhez, James Brownhoz és a Beatles-hez mint a 20. század
legbefolyásosabb pop alakjaihoz hasonlítva, de DNS-ük azonosítható
mindenben a technotól, house-tól, trance-től, trip-hoptól és szintipoptól
a hiphopig. 1982-ben az úttörő DJ Afrika Bambaataa és a Soulsonic Force
"Planet Rock"-ja a rapet a Kraftwerk "Trans-Europe Express" és "Numbers"
számainak dallamával és ritmusával keverte, létrehozva egy megtermékenyítő
rapfelvételt és a történelem egyik leggyakrabban sampelt számát. Ha a
80-as évek újromantikusaira és szintipop mozgalmaira, vagy a mai rave
kultúrára gondolunk, nehéz elképzelni, hogyan szólna a modern zene a
Kraftwerk újításai nélkül. Ami a 70-es évek közepén vadonatúj volt, már
nem rendellenesség: az elektrokultúra mindenütt ott van, és a Kraftwerk a
papája.
"Ez talán kicsit túlzás," hárítja el Hütter szerényen. "Megpróbálunk
hozzájárulni."
Mégis, éppen amikor hangzásuk elkezdett terjedni, a Kraftwerk visszavonult a nyilvános élettől, bezárkózva a Kling Klangba, egy tégla raktárba, amely titkos és megtalálhatatlan, helye egyfajta Szent Grál a Kraftwerk-rajongók körében. Nincs telefon, fax, recepciós és utcai bejárat sem; minden posta, ami megtalálja az utat hozzájuk, felbontatlanul visszatér.
15 évig a Kraftwerk-észlelések ugyanolyan ritkák voltak, mint a Kraftwerk interjúk és kiadások. Egy olyan zenekarhoz képest, amely annyira elkötelezett a mozgás elképzelései iránt - autók az "Autobahn"-on, vonatok a "Trans-Europe Express"-en, kerékpárok az 1983-as "Tour de France" maxin - a Kraftwerk hirtelen úgy tűnt, sehová nem tart, de azt jó lassan. Hütter és Schneider kerékpáros fanatikusként bukkantak fel, akiket úgy tűnt, sokkal jobban érdekel a biciklizés, mint a felvevés (önéletrajzában Bartos ezt a zenekarból való kiválásának egyik fő tényezőjeként idézi).
Költőien szólva a Kraftwerk 17 év után első albuma, a 2003-as "Tour de
France Soundtracks", a világ leghíresebb kerékpárversenyének századik
évfordulójának ünneplése volt, és egyben a Kraftwerk saját, eredetileg egy
"Techno-Pop" című albumra szánt "Tour de France" dalának 20. évfordulója.
Ezt az albumot feladták, amikor Hütter majdnem meghalt, miután
megrepesztette koponyáját egy 1982-es kerékpáros esésnél; csak a maxi jött
ki. A Kraftwerket ezután hamarosan utolérte a digitális forradalom, és
csökkentés után kiadták, ami az utolsó albumuk lehetett volna, az 1986-os
rosszul fogadott "Electric Cafe"-t. De mint egy jól olajozott
biciklikerék, amely nem hajlandó abbahagyni a forgást, a "Tour de France"
"Tour de France Soundtracks"-ként valóra vált, azonos borítóval. "Ez volt
a befejezetlen szimfónia", mondja Hütter. "Olyan volt, mint egy
forgatókönyv, melyet egy maxi után félretettünk ’83-ban. Aztán az
évfordulóval az elképzelés is visszatért: Most itt az idő, amikor meg kell
csinálnunk, és tényleg be kell fejeznünk ezt az albumot."
Az olyan számok, mint az "Elektro Kardiogramm", "Vitamin", "Aero Dynamik"
és "Titanium" vigasztalóan ismerősnek bizonyultak, de a Kraftwerk
maximalizmusa miatt a "Tour de France Soundtracks" csak hetekkel az után
jelent meg, hogy maga a Tour átszelte a célvonalat. De semmi nem
kisebbítheti a Kraftwerk abbéli örömét, hogy része lehetnek a versenynek,
néha szó szerint, a versenyigazgató helikopterében vagy a
felvezetőautóban.
"A német sajtó néha a versenyző Jan Ulrichot "kerekeken gördülő
Kraftwerk"-nek nevezi", jegyzi meg Hütter büszkén. "Ismerjük mindezeket az
utakat a francia és olasz hegyekben, mert magunk is mentünk rajtuk -
természetesen saját ritmusunkban és a mi barátainkkal. De ott voltunk a
Tour de France-on, és a végső mixet pontosan akkor csináltuk, ahogy
visszaértünk a stúdióba."
Ez nem minden, amit a Kling Klangban csináltak. A Kraftwerk ellenőrizte a
zenekar hatalmas felvételarchívuma és a hangforrások digitális átvitelét
torz szalagokról. Ennek nagy részét azért csinálták, hogy lehetővé tegyék
a mobil Kling Klang megalkotását, hordozható laptopokkal helyettesítve az
ormótlan analóg felszerelést, amely egy időben hat tonnát nyomott, és
semmivel nem volt megbízhatóbb cserébe. Most ha van egy probléma, a
Kraftwerk csak újraindít.
Ráadásul digitálisan újrakeverték a teljes Kraftwerk életművet, amely
kapható lesz egyes albumokként vagy teljes sorozatban. És egy öt várost
érintő turné, amelynek része a hétfői és keddi 9:30 klubbeli show, ünnepli
a "Minimum-Maximum", a zenekar első élő felvétele június 7-i megjelenését.
A 22 számos dupla CD-t a tavalyi világturnén vették fel, és megcáfolja azt
az elképzelést, hogy egy Kraftwerk showt előre beprogramozott robotok is
elő tudnának adni, bár a robot hasonmások is hagyományosan megjelennek
rajta, mi máson, mint a "We Are the Robots"-on.
Hütter azt mondja, az előadáson az is nagyon fontos számunkra, hogy
összekössük a vizuális elemeket. Amikor a 60-as években elkezdtük,
vetítőket használtunk, fotókkal és rajzokkal, és mindig mi terveztük
videóinkat, művészekkel és számítógépes grafikusokkal együttműködve, volt
bennük mindenfajta vizuális elem digitálisan retusált is. Tényleg egyfajta
digitális építészet."
Mindezek, mondja Hütter, sokkal nagyobb örömmé tették a fellépést az
utóbbi években. "Most hangszórós zenét készítünk, és úgy hallhatjuk, ahogy
megírtuk, míg korábban ez csak stúdiófelvételen volt lehetséges. De mindig
több volt ezekben a számokban, és ez valójában a "Trans-Europe
Express"-nél vagy a "Man-Machine"-nél jött be, ahol az autók zümmögése és
a zene környezeti minősége körülvesz minket."
Ami a régi felszerelést illeti, ez biztos.
"Néha kicseréltünk bizonyos modulokat vagy régi analóg szintetizátorokat,
melyeket már nem használtunk, vagy már nem működtek. Még csak el sem
tudtuk őket adni, mert senkinek nem kellettek, így megtartottuk őket
archívumunkban. Van egy kis Kling Klang múzeumunk, ahol megvan az összes
prototípus és eredeti szintetizátoraink az "Autobahn" idejéből, mind a
sequencerek a régi anyaggal. Mind működnek, és tudjuk őket használni a
digitális felszereléssel összekötve. A La Cite de la Musique [múzeum]
Párizsban azt akarta, adjuk nekik őket, a robotokkal együtt, de még mindig
használjuk, így nem tehetjük meg."
És ez a Kraftwerk múzeum... nyitva áll a közönség számára?
"Nem, stúdiónkban van", nevet Hütter. "Az ajtók zárva vannak."
KRAFTWERK - fellép hétfőn és kedden a 9:30 klubban.
eredeti: http://www.washingtonpost.com
fordította [PJ] Júlia