Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »

DockRock Magazin - Wolfgang Flür

1999.

DockRock - Mi indított arra tíz évvel a Ralf-fal és Florian-nal való együttműködés vége után, hogy könyvet írj a Kraftwerkről?
Wolfgang Flür - Két tényező volt döntő. Az ötlet két Kraftwerk rajongótól jött, akiket tavaly ismertem meg, és akiktől a könyv elképzelése és a design származik. Rájuk bíztam a kéziratot és a régi fotóanyagot, és ebből aztán ők hozták létre a meglévő változatot. Nekik kettőjüknek mindenképpen nagy részük van a könyvben, és úgy gondolom, kiváló munkát végeztek. A könyv elkészítésének második oka az volt, hogy húzzunk már egy végleges záróvonalat ennek a korszaknak a végére. A könyv tehát bizonyos részben befejezésem is a Kraftwerk-kel, akkor is, ha sokan a jövőben is azzal fognak összekapcsolni.

DockRock - Mostanában közszájon forognak/terjednek híresztelések, melyek szerint a könyvet esetleg újra le kell venni a piacról.
Wolfgang Flür - Nos ezt nem tudom megerősíteni. Tudomásom szerint még nem voltak erőfeszítések egyik oldalról sem, hogy a könyvet vegyük le a piacról. Az egyetlen probléma, ami annál inkább fennáll, hogy a nyomda, miután az első kiadást néhány napon belül teljesen eladták, alig tudja követni az utánnyomást.

DockRock - Hogyan jött az 'Electric Cafe' után a szétválás, szakadás?
Wolfgang Flür - A Kraftwerk olyan zenekar volt, amely mindig csak befelé irányult. A 80-as évek elején még alig volt valaki, aki ebbe az univerzumba be tudott volna nyomulni. Nyugton maradni, ez volt a jelszó. Így a kezdeményezések, ötletek és inspirációk is megfogytak. Karl Bartos (szintén kiszállt a Kraftwerk-ből) és én szívesen vállaltunk volna nagyobb részt az új anyag elkészítésében. Az is jó lett volna, ha ehhez kívülről hoztunk volna zenészeket, hogy friss vért vigyünk a csapatba. Ha az ember egyre jobban elszigeteli magát, valamikor elfogynak az ötletek. Szükséges lett volna egy csere. Ezen kívül Ralf és Florian számára a kerékpározás ekkoriban feltétlen elsőbbséget élvezett a zenével szemben.

DockRock - A könyvben leírod a régi légkört, ami ekkoriban a Kraftwerk-nél uralkodott. Mennyiben volt a tagok különböző személyes fejlődése a szétválás oka?
Wolfgang Flür - A 'Computerwelt'-tel elértük csúcsunkat. A kapcsolódó világturné az összes strapájával szakítópróba elé állította a zenekart. Egyszerűen megmutatta határainkat. Emil Schult kiszállásával, akié nálunk a 'zenekar egyik atyja' cím volt (1975 óta az összes turnéra elkísérte a Kraftwerk-et), még egy fontos összekötőalak is hiányzott. Természetesen személyesen is változtunk, és azt hiszem, hogy nálam volt a legfeltűnőbb a fejlődés, anélkül, hogy ebből most versenyt csinálnék. Ezt inkább tisztán emberi területen értem. A kilépés után különböző dolgokat próbáltam ki, foglalkoztam bútortervezéssel, sokat utaztam, de a végén észrevettem, hogy nálam továbbra is a zene áll a középpontban, és megkezdtem a munkát a 'Yamo'-val.

DockRock - Első szólólemezed (Yamo - 'Time-Pie'), melyet többek között 'Mouse on Mars' tagokkal gyakoroltatok be, szinte a nyilvánosság kizárásával jött ki. Mik voltak ennek okai?
Wolfgang Flür - A lemezem 'politikum'-á fejlődött. Az akkori lemezcégem (EMI ELECTROLA) szabályosan bojkottálta a 'Time Pie'-t. Ezért az új Yamo is, amin éppen dolgozom, másik kiadónál lesz megjelentetve.

DockRock - Van már időpont, és mire számíthatnak rajongóid?
Wolfgang Flür - Pontos kiadási időpont még nincs. Nem tartom magamat ezzel nyomás alatt, hanem hagyom a dolgokat úgy fejlődni, ahogy a Yamo-nak a legjobb. Valószínűleg télen lesz meg egy első maxi, és akkor az év elején lehet az LP-vel számolni. A Kraftwerk távozásával figyeltem meg, hogy személyes elképzeléseim, ami az elektronikus zene hangzását illeti, lényegesen melegebb irányba halad. A Yamo elektronikus zenét készít, de teljesen más megközelítéssel, módon, mint korábbi zenekarommal. Éppen egy fiatal énekesnővel dolgozom, aki néhány számot énekelni fog, és egyébként is fognak más zenészek részt venni. Én magam modern mesemondó vagyok. Egy kritikus egyszer 'Poetry Pop'-ként (költői pop) jellemezte a Yamo-t. Ezzel én jól tudok élni.

DockRock - Éppen az elektronikus zene fejlődött az utóbbi években sok különböző irányba, és voltak zenekarok és projektek, akik mindenkori területükön tettek hozzá teljesen új dolgokat. Ezek befolyásolnak Téged a munkádban?
Wolfgang Flür - Nem. Azért, hogy eredeti és személyes hangzást érjek el, megpróbálom magamat ez irányban egy kicsit elszigetelni.

DockRock - Milyen hivatkozásod/vonatkozásod van az Internethez, és lesz-e anyag a Yamo-tól a neten?
Wolfgang Flür - Nincs sem csatlakozásom, de jelenleg érdeklődésem sem ez iránt. A letöltések és MP3-ak jogi helyzete sincs tisztázva. De akit a Yamo érdekel, Martin Hausen és Markus Schmitz oldalán (http.//www.commmuni-care.de) át felveheti velünk a kapcsolatot. Meg fogunk próbálni mindenkinek válaszolni. De az egész történetben hiányolom az ember és ember közti kapcsolatot, vagy egy reális ellenérték megteremtését. Egy fizikai tárgy, amit az ember be tud állítani a szekrénybe, és aztán alkalomadtán előszed, hogy foglalkozzon vele, nem pótolható pusztán adatátvitellel. Egyszerűen látom azt a veszélyt, hogy az embereknek nem kell elhagyniuk a négy falukat, hogy kimenjenek a vadászatba. Nekem itt hiányzik az érzékelhető élmény.

DockRock - Az érzékelhető tapasztalat a zenei szupermarketekben meglehetősen határok között marad.
Wolfgang Flür - Ez már igaz. De számomra a fizikai tárgy érték, amit nem szeretnék nélkülözni.

DockRock - Úgy nyilatkozol könyvedben, elégedetlen vagy a 'Das Modell' borítóverziójával, melyet Rammstein kiadott.
Wolfgang Flür - Nos, ezeket tényleg 'nem sikerültnek' tartom.

DockRock - Richard von Rammstein (vagy Richard a Rammsteinből?), aki néhány hete vendégünk volt, a Kraftwerk-et az egyik olyan zenekarként említette, amellyel csapata, mint az image-et és a zene vizuális átültetését illető példaképpel teljesen egyesülni tud, meg tud egyezni.
Wolfgang Flür - A kritikám is a 'Das Modell' verziójára vonatkozik, nem Rammstein-re általában, akkor is, ha nekem személy szerint nem mond semmit, amit csinálnak. Az ötletet és koncepciót azonban teljesen helyesnek találom. Az egész úgy tűnik nekem, mintha a középkori kardnyelők és éves vásári művészek hagyományából származna. Remmstein-ék áthozták ezt az Újkorba (Neu-Zeit). Ők aztán látványos fellépők. Biztosan jól beleillenek a korszakba. Manapság a valami újnak egyre erősebben kell előjönnie, hogy az egész ingeráradatban még észrevehető lehessen.

DockRock - Nagyon köszönöm a beszélgetést.

A cikk német verziója / The German version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by [PJ] Júlia