Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »

Keyboard Magazine - Ralf Hütter

1991. október

Keyboard - Ez az első turnétok majdnem egy évtizede. Miért most?
Ralf Hütter - Nos, dolgozunk a Kling Klang stúdiónkban, és most minden digitális és a számítógépeink dolgoznak. Elég sokáig tartott összehozni ezt a zenét. Most először elő tudjuk adni a zenét, ahogy mi halljuk, élőben.

Keyboard - A 'The Mix'-en található zenék nem remixek, az igazat megvallva. Az Elektra sajtóközlemény 'újra feltalálásnak' nevezi őket.
Ralf Hütter - Többé nem használunk szalagokat, minden digitálisan tárolt és azután számítógépvezérelt. Az összes katalógusunkat használtuk az elmúlt 20 évből, kóstolgatva az eredeti analóg hangzásokat a 16-számos mesterszalagokról. Kiválasztottunk azokat a hangokat, amiről azt gondoltuk, hogy egyedi vagy helyettesíthetetlen, vagy lehet csak jó helyen vannak (nevet), és másikakat változtattunk vagy lecseréltünk. Érdekelt minket hogy a régi eredeti hangzásokat használjuk, a régi házi készítésű analóg gépeket, technikailag mindent alkalmassá tenni az 1990-es évekhez. Ez csak hangok keverékének bemutatása az öreg mesterektől, plusz újonnan lérehozott elektronikus, teljesen szintetikus hangok. Minden újra össze van gyűjtve. A mixelés - számunkra - a zenekészítés mai művészi formája. 

Keyboard - Nagy hatással voltatok az amerikai tánczenére, különösen a Detroit-alapú techno zenére.
Ralf Hütter - Volt egy előadásunk Detroitban, 1981-ben - azt hiszem, és váratlanul ért minket az erős fogadtatás, amit a táncoló közönségtől kaptunk. Emlékszem, az emberek mennyire meglepődtek, hogy olyan sok fekete vagy hispániai követett minket. Sajnos a turné nagyon spontán lett lefoglalva, mivel senki nem gondolta, hogy nagy érdeklődés lenne ott, szóval azon a ponton annyit tehettünk, hogy hozzáadtunk még egy párat és körberepültük Amerikát. Mivel olyan gyorsan utaztunk, soha nem építettünk a fekete vagy hispán követőkre. Csak megtörtént. Nagyon le voltunk döbbenve akkor. Azelőtt minket úgy kezeltek, mint egy európai bandát. Bár Európában mindig erős disco-mozgalom volt, és mi mindig nagy disco rajongók voltunk, a mi kis robot táncunkkal. Nagyon biztató volt az az erős reakció, amit Amerikában kaptunk. Azelőtt a rock'n'roll cirkusz mindig egy kicsit tartózkodó volt az elektronikával szemben. Megragadtak a gitár formulánál, míg a táncolni vágyó tömeg sokkal nyitottabb volt a modern zenére. És akkor, 1982-ben, Afrika Bambaata elkészítette az ő verzióját a 'Trans Europe Express'-re, ami nagyszerű volt, a mi-fajta elektro-zenének és a rap-nek egy nagyon jó kombinációja. Ez a különböző kultúrák keveréke, és nekünk az mindig tetszett.

Keyboard - Ezért döntöttetek úgy hogy elkészítitek a régi számokat house stílusban a 'The Mix'-en?
Ralf Hütter - Az csak a zenénk természetes előhívása volt. Nekünk mindig voltak dobgép számok, már mielőtt a Roland TR-808 kiemelkedő lett volna, használtunk kis 'dob-dobozokat' és házi készítésű elektronikai 'drum triggers'-eket a 70-es években, amikor egy mérnökkel dolgoztunk, aki feltalálta ezeket a kis dob-párnákat drum pads szóval lehettünk dobos nélkül is egy együttes. Nagyjából minden összejött. 

Keyboard - Gyakran mondjátok, hogy titeket érdekel a ritmus - pontosabban tánc-ritmusok - mégis a ritmusaitok nem olyanok, amit a hallgatók funkynak hívnának. Hogyan egyeztetitek össze a merev szaggatott minták iránti elragadtatásotokat a beismert vágyatokkal, hogy funky tánczenét készítsetek?
Ralf Hütter - Nekünk a gépek jelentik a funkyt. Némely gép ritmikus ütemeket alkot véletlenszerűen, mások be vannak programozva, hogy ütemeket játsszanak. A mi zenénk elektronikus, de szeretünk úgy rágondolni, mint etnikai zene a német ipari területről - ipari népzene. Ennek oka a körülöttünk látottak miatti elragadtatásunk, próbáljuk belevegyíteni az ipari környezetet a zenénkbe. Mivel klasszikus háttérből jöttünk, beleuntunk a múltba és elkezdtük hallgatni a jelent. Ezek a gépek, ezek a zenekészítő szerszámok ott voltak, és azt gondoltuk talán használnunk kellene őket. 
A hagyományaink itt meg lettek törve, le lettek bombázva. Egyfelől ott volt ez a régi tradíció - klasszikus zene, indulók az idősebb generációnak. Másfelől ott voltak a háború utáni modern dolgok.

Keyboard - Hoztatok néhány érdekes döntést a 'The Mix'-ről, az egyik az volt hogy megváltoztattátok az 'Autobahn'-t egy tiszta szaggatott érzésről egy összezavart hármas ritmusra. one of which was to shift 'Autobahn' from a straight staccato feel to a shuffling triplet groove ) Mi késztetett titeket erre? 
Ralf Hütter - Néhány dal ezek közül elég hosszú ideje velünk van, és ez az ahogy mi előadtuk őket élőben. Változtatunk dolgokat városról városra és országról országra. Az 'Autobahn'-nal néha egy kicsit gyorsabban vezetünk, néha egy kicsit lassabban, a sebességkorlátozástól függően. 

Keyboard - Az autó-dudák az 'Autobahn' közepén mintahangok vagy analóg megközelítések? 
Ralf Hütter - A 'The Mix'-en ezek minták a régi 'Autobahn' mesterszalagokról. Nem tudtuk őket újragyártani, mert ezekhez speciális hangolást használtunk, hogy az akkordok trombiták közreműködésével autó-dudához hasonlóan szóljanak. Soha nem tudtuk újra elkapni azt az analóg hangzást - azt hiszem egy Moog-on vagy ARP-n csináltuk őket, szóval lemásoltuk az eredeti zajokat és arra használtuk őket, hogy készítsünk valamit, amit 'hupenkonzert' -nek hívnak. Ez egy megszokott német kifejezés, ami azt jelenti, hogy 'autó-kürt koncert' - máshogyan fogalmazva egy forgalmi dugó, ahol mindenki mérges és dudál. Szóval egy kis 'hupenkonzert'-et adtam ott. Egy enyhe zajt használtunk az autók elsuhanásának hangjának utánzásához. 
Az egyik pontnál, amikor a dalszövegek mennek németül, 'the road is a gray ribbon, with white stripes and green edges', ('Az út egy szürke szalag, fehér csíkokkal és zöld szélekkel') azt a képet akartuk előidézni amikor a gumikerék áthalad azokon a fehér csíkokon, szóval egy 'white noiser' széttépését használtuk visszafelé lejátszva.

Keyboard - Hogyan készítettétek a víz alatti vokálokat a középső részben?
Ralf Hütter - Egy Robovox nevű, számítógép által programozható hangszert használtunk, amit Florian készített. Előprogramozott fonémákból olyan szót tudsz összeállítani, amilyet csak akarsz. Ez egy mechanikus kórus, totálisan szintetikus. Mi fel akarjuk szabadítani a technológiát, hogy magáért beszélhessen, és amikor a Robovoxot használjuk abban a számban, az olyan mintha az autók beszélnének a hangolt dallamkürtjeikkel.

Keyboard - Tényleg szeretnél egy olyan világban élni, ahol az életedben szereplő összes gép beszél hozzád - a háztartási gépektől az autódig?
Ralf Hütter - Nos, ők ezt teszik! Ha kinyitod a füled, hallod a zenét, ami a környezetben rejlik. Ez sokkal jobb, mint a zenehallgatás, ami csak hangolt zaj egyébként. Az ipari tájkép elbűvölő. Még a gépek is beszélnek.

Keyboard - Amikor te és Florian a Düsseldorfi Egyetemre jártatok, találkozott valamelyikőtök a huszadik század gép-esztétika által inspirált klasszikus darabjaival, mint Mossolov 'Symphony of Machines' vagy Antheil 'Ballett Mechanique' című műve?
Ralf Hütter - Természetesen, de ami még fontosabb az az, hogy mi Düsseldorf környékén voltunk, ami közel van Kölnhöz, ahol a Stockhausen által használt elektronikus stúdió volt, és nem messze a Francia stúdióktól, ahol Pierre Boulez dolgozott. Stockhausent hallgatni megszokott gyakorlat volt itt elég fiatal korban. A művészi és zenei szín, különösen az elektronikus zenei, könnyen hozzáférhető volt, és számos furcsa elektronikai zenei rádió-show is volt. Szóval azt mindet elértük, a nevelkedésünk, oktatásunk része volt. Stockhausen után mi mindig az elektronikus felfedezők második generációjának éreztük magunkat.

Keyboard - Másfelől, ti erős hatással voltatok azokra, akik lehetőleg az elektronikus művészek harmadik generációja - mint a 80-as évek bandái pl Visage és Depeche Mode, és mint David Bowie a Berlin korszakában.
Ralf Hütter - Feltételezem hogy hatással voltunk Bowie-ra, legalábbis ő ezt mondta nekünk. Azt mondta, hogy amikor először jött Németországba folyamatosan az 'Autobahn'-t hallgatta az autórádiójában. 
Németországban találkoztunk, amikor egy helyet keresett, ahol dolgozhat, és javasoltuk hogy próbálja Berlinben. Szóval egyfajta inspirációval láttuk el - elektronikus szellemiség! Ami az általad említett angol művészeket illeti, pár igen hosszú turnét tettünk Angliában, ahol közülük néhány zenésszel találkoztunk is klubokban. Számunkra csodálatos volt megtapasztalni ezt a fajta érdeklődést. Azelőtt ránk mindig kívülállókként, nem szakmabeliekként tekintettek, és hirtelen bent voltunk.

Keyboard - A 82. márciusi nyilatkozatod a Keyboard interjúban, hogy ti 'hangszóró zenét' csináltok, hűvösen emlékeztet Joseph Goebbel megfigyelésére miszerint a nácik nem kerültek volna hatalomra hangszóró nélkül. Van valami elkülöníthetetlen veszély a ti 'techno bálványozásotokban'?
Ralf Hütter - Nos, mindig ez volt a helyzet amióta a kést feltalálták, amit lehet kenyérszeletelésre használni, vagy arra hogy megöld a szomszédodat. Én nem úgy látom a modern technológiát, mint feltűnően különbözőt. Számunkra mindenfajta veszélynek több köze van az emberek és gépek közti pszichológiai szituációhoz. Próbálunk saját oldalunkon dolgozni, kifejleszteni egy barátságos hozzáállást a gépek felé, és ennek eredményeképpen ők is mindig barátságosak voltak velünk. Legalább minket soha nem ért elektromos sokk vagy baleset. 

Keyboard - Két új bandatagot fogtok hozni az Amerikai turnéra szeptemberben.
Ralf Hütter - Valójában mi már ismertük őket - Fritz Hilpert és Fernando Abrantes - pár éve mint elektronikai mérnökök. Az ütős hangszereket és a gépkezelést fogják csinálni, és Florian velem együtt programozza a robotjainkat és mixeinket. Videó-kivetítőket fogunk használni egy nagy vetítővásznon, számítógép alkotta képeket, amik összhangban vannak a számokkal és a felvételekkel az 'Autobahn'-ból és a 'Trans Europe Express'-ből, és kivonatokat a videóinkból.

Keyboard - Meséld el, hogyan működnek a színpadi robotjaitok.
Ralf Hütter - Ők billentyűzet-irányításúak. Egy német mérnök programozta őket, akit Florian ismer. Ez a mérnök általában irodai számítógépeken meg ilyesmiken dolgozik, de meggyőztük, hogy használja az ismereteit más területen. Szóval a robotok be vannak programozva, de mi újra tudjuk programozni őket. Majd meglátjuk mennyire megbízhatóak, és mennyire tudnak majd improvizálni.

Keyboard - Elsősorban miért döntöttetek amellett, hogy megépítsétek ezeket a robotokat?
Ralf Hütter - Van a 'The Robots' című kompozíciónk, ami eredetileg a 'The Man Machine'-en tűnt fel: 'We are programmed just to do, Anything you want us to'. Régebben kirakati bábuink voltak, de nem mozogtak, úgyhogy eldöntöttük hogy a következő logikus lépés az, hogy robotjaink lesznek. Ők műanyagból készültek, fém karjaik vannak a mi arcunkkal, újraformázva. Egyformák, bár talán a turné után több egyéniséget kapnak.

Keyboard - Úgy tűnik a pop kultúra megszállottan foglalkozik robotokkal a 'Hardware'-től a 'Robocop'-ig és a 'Terminator'-ig. Miért?
Ralf Hütter - Mert ők olyan gépek, amik nagyon közel vannak az emberhez, megjelenésben és viselkedésben is. Minden munkánk megcélozza ezt az ember és gépek között lévő közeli kapcsolatot. Ezért írtuk a 'The Robots' című számot. Nem érezzük magunkat elidegenedve csak mert olyan hosszú évekig dolgoztunk azon hogy próbáltunk létrehozni egyfajta közelebbi kapcsolatot a gépezettel, inkább holisztikus megközelítés az olyan gondolkodás helyett miszerint a gépek külsőleges dolgok, mint fegyverek az agressziónak vagy ilyesmi, semmint saját magunk kiterjesztése. Cserébe mi rengeteg visszacsatolást kapunk tőlük, és ez az, ami minket lenyűgöz. 

Keyboard - Érdekel téged a virtuális valóság és más újabb keletű kibernetikus fejlesztés?
Ralf Hütter - Igen, hellyel-közel. Csodálatos lenne virtuális valóságot vegyíteni az előadásunkba. Ha Amerikában járunk, szeretnénk találkozni olyan emberekkel Kaliforniában, akik az effajta technológia fejlesztésével foglalkoznak. Nos, amikor először hallottam a kifejezést, hogy 'virtuális valóság' (virtual reality), azt gondoltam hogy nekem a zene mindig is virtuális valóság volt. Olyannal, mint az 'Autobahn' valójában látod a környezetet, ahogy hallgatod, mivel a zenénknek van egy nagyon vizuális minősége. Szóval, amikor először olvastam a virtuális valóságról, emberekről akik beléptek ebbe a számítógép-vezérelt világba, azt gondoltam: 'Mi pontosan ezt csináltuk a zenével mindvégig ezekben az években'.

(Mark Dery interjú)

A cikk angol verziója / The English version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by Judith