Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »

Raveline Magazin - Karl Bartos

2000. szeptember

Reveline: A Kraftwerkből 1990-ben történt kilépésed óta történ egy s más...
Bartos: Mindenekelőtt csináltam két szólólemezt, aztán az Electroniccal, Bernhard Sumnerrel (New Order) és Johnny Marral (The Smiths) feljátszottam egy lemezt - 'Raise the Pressure'. Írtam két számot az OMD-nek, az 'Universal' albumához

Raveline: A Kraftwerk-múlt mindig minden felett ott lebeg. Annak idején csak a kevés eredmény miatt léptél ki?
Bartos: Tulajdonképpen igen. A nyolcvanas években egyszer öt évig dolgoztunk egy lemezen, kijött az 'Electric Cafe'. Ezt még elképzelhetőnek tartottam. Aztán megint öt év a 'The Mix'-en, és azt gondoltam: 'ez most így folytatódik'. Mivel a visszatekintő fázisban még sokkal durvább lett, most sem bánom. Ellenkezőleg, ez volt a helyes lépés.

Raveline: Az új dolgok, amelyek most folynak be élő előadásaidba, mennyiben másokok, mint azok, amiket tizenöt évvel ezelőtt csináltál?
Bartos: Maga a kérdés most nem furcsa, mindenesetre nekem legalább valami. Most nemrég újraprogramoztam a 'szettet'. Hosszan dolgoztam rajta, a régi darabokon is, melyeket már régen nem is hallgattam többet - 'Die Roboter', 'Das Modell', stb. - és hihetetlenül frissnek és töretlennek tűnnek ebben a szintetikus egyszerűségben. Így az új album, amit csinálok, elektronikailag is nagyon redukált lesz. De mégis valahogy popzene! Nem Trance, nem túláradó formák. Piktogramok, elektronikus piktogramok.

Raveline: Az elektronikus tábor sok művésze úgy hivatkozik munkádra, mint zenéjük számára irányadóra és stílusalakítóra. Vannak példaképek a te munkáidhoz?
Bartos: Egész csomó. Minden, ami a munkánk alapelve volt. Ezek az európai dallamok, amerikai funkritmus és talán témák a művészetből, hogy teljesen egyszerű nevezőre hozzuk ezt az egészet. A szintetikus, ritmikus James-Brown-szerkezetek mindig nagyon bejöttek nekünk. És természetesen az európai zenetörténelem dúr-moll-tonális harmóniatanai. Ezt kíséreltük meg, mert meg akartuk szólaltatni eredetünket. Még ma is ezt próbálom. Megragadni Németországot mint identitást, és ebből zenét csinálni.

Raveline: Az elektronikus zene 'a' német zene?
Bartos: Ha egyszer sikerült egy ilyen eredeti hangzásképet kapni, akkor az ember egyszerűen lefoglalta azt. Akkor rajta van a címke, mert először történt. A blues Amerikából jón, és mindig ott fog gyökerezni, mert ott jött létre. A beatzene Liverpoolból jön, annak ellenére, hogy a beat nem volt igazán eredeti zene, gyökeret vert, szétvált, és így hozzáférhetővé vált az európai tinédzserek számára. A zenekarok így egyfajta tolmácsként működtek. Amit az olyan zenekarok, mint a Tangerine Dream a 70-es években alkottak, azzal, hogy elsőként alkalmazták egyáltalán a technikát a zenében, a Guiness Rekordok Könyvében van és ott is marad.

Raveline: Vannak pillanatnyilag produkciók más művészekkel?
Bartos: Jelenleg Anthony Rotherrel dolgozom egy dalon, amely a következő publikációm lesz. Ezt már csak be kell fejeznem. Aztán van mégy egy DJ-projekt vetítésekkel...

Raveline: Mit jelent számodra az aktuális elektronikus zene?
Bartos: Nemrég Drezdában és Lipcsében egész éjjel clubokban voltam, lemezeket raktam fel, és játszottam. Néha hallok egy-egy számot, nem tudom, mi a címe, vagy kié, és azt gondolom: szuper - ezt szívesen csináltam volna én. Aztán megszerzem a lemezt. Amikor felteszem, természetesen kikeresek számokat, melyek jelentenek nekem valamit, melyekkel tudok valamit kezdeni. Például a Warp-tól Sheffieldből a 'Fuse', egy szám a kilencvenes évekből - szuper. Vagy az LFO-fiúk, akikkel egyébként dolgoztam is együtt. Ami nekem egy kicsit elkallódott, a zene egyszerűségét újra megtalálni. A modern club-számok bizony szörnyen kevéssel beérik. Egész kevés alapelem, ez jön be nekem.

Raveline: A techno skálája a számítógép segítségével végtelenül kibővíthető?
Bartos: Elámultam, milyen hosszan tartanak hangzások, mert mindig azonos alapritmusú lemezek jönnek. Míg aztán megértettem, hogy most ez a 4/4 felfogása, és ez most maradni is fog. Hogy egyre töredezettebbek leszünk. A számítógép magában nekem csak a zenefelvétel egy másik formája. Azt hiszem, a döntő pont az volt, amikor Edison feltalálta ezt a hengert, és a hangot először időtől és tértől függetlenül visszaadhatóvá tette. Ez a kezdet. A felvétel módja nem olyan fontos. Ha nem lenne Apple-m, zongorazenét csinálnék. Azt használom, ami van. Picasso mondta egyszer: 'Ha a piros elfogyott, zöldet használok'. Nekem most egy Apple-m van. De korábban az IBM laptopommal is jól megvoltam. Ha két év múlva valami más jön, persze a következő darabot használom.

(Markus Schütte interjú)

A cikk német verziója / The German version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by [PJ] Júlia