Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »

Rock & Folk Magazine - Ralf Hütter és Florian Schneider

1976. november

Rock&Folk - Miért tették azt az utazást Los Angelesbe tavaly nyáron?
Ralf Hütter - A végső mixet csináltuk a Record Plant stúdióban. De ez leginkább azért van, mert az albumunk az európai kultúrát eleveníti fel, szellemileg európai, és egy új lelkiismeret, melyet az amerikai kontinensen tett utazásunk alatt fedeztünk fel, 75-ben. Mindenki azt kérdezte tőlünk, milyen volt az élet Németországban, Párizsban. Az emberek tudni akarták, hol tartott a kultúránk azon a ponton. Az emberek azt mondták, mi nem rock n roll voltunk, aztán ezeknek a tengerentúli utazásoknak köszönhetően felfedeztük európai kulturális identitásunkat.

Rock&Folk - Előadásukban két új, Európára vonatkozó dalt játszottak: 'Europe Endless' és 'TEE'. Önök tényleg hisznek ebben az európai lelkiismeretben? Már nem németek többé?
Ralf Hütter - Ez nem nacionalista érzés... A rajnai terület kultúrája a kulturális hátterünk. Ami ámulatba ejtett bennünket az Államokban, az az, hogy mindenki sokkal jobban megmutatja saját hátterét, mint Európában, annak ellenére, hogy nekünk múzeumaink vannak és nagyon gazdag történelmünk. Az Államokban viszont csak 'tömbök' vannak, aztán az emberektől azt várják, hogy ezt a hátteret mutassák pszichológiai és egyéni szinten...
Florian Schneider - Amikor az ember egy amerikai stúdióban van, van egy távolság, amely lehetővé teszi, hogy mindent nagyon tisztán lássunk.
Ralf Hütter - Németországban a fiatal srácok amerikai zenét játszanak, és mi Hollywoodban német zenét játszunk...
Florian Schneider - Amikor amerikai zenészeket hallottam, annak természetesen semmi köze nem volt azokhoz a fiatal németekhez, akik azt hiszik, 'amerikaian' játszanak...

Rock&Folk - Nem gondolják, hogy ugyanolyan helyzetben vannak, mint Fritz Lang, aki valami amerikai terméket (thriller) csinál Hollywoodban, de olyan filmeket, melyek tele vannak az expresszionista német kultúrával?
Ralf Hütter - Igen, bizonyos értelemben. A távolság lehetővé teszi, hogy tisztábban lássunk. Hogy a dolgok tudatába kerüljünk, ki kell lépnünk, és megszemlélnünk. Számunkra a probléma az volt, hogy kilépjünk magunkból, egyforma német turnék által behatárolt egzisztenciánkból, hogy távolságból tekintsünk saját kultúránkra.

Rock&Folk - Mostani sikerüket ezzel az öntudattal tudnák magyarázni?
Ralf Hütter - Nincs racionális magyarázatom, annál is inkább, mert az emberek, például Franciaországban, megveszik a lemezeinket, de nem igazán jönnek el koncertjeinkre.

Rock&Folk - Tehát, hogyan magyarázza ezt a különbséget az albumok és a haknik között?
Ralf Hütter - Az album mindig egy elképzelésből indul: a 'Radioactivity' egy olyan ötletből jött, amely hosszú ideig megigézett minket, a rádió és az összes rádióhullámos jelenség elképzelése, bármilyen rádió-aktív anyag átvitele. Borzongunk ettől a dologtól, és az album ötlete legalább három évig volt a fejünkben. Első Egyesült Államokbeli turnénk alatt meglátogattuk az összes független rádiót, ezért rádióállomásnak láttuk magunkat... de lehetetlen ilyesmit Németországban elindítani, az állami monopólium miatt. Tehát az egyetlen lehetőség a lemezeken keresztül van, és koncerteket használva a 'médialemez' további erősítésére. De néhányan még mindig azért jönnek az előadásainkra, mert nehéz elképzelniük, hogy egy zenekar játssza ezt a zenét, és hogy élőben reprodukálható. Azt hitték, ez csak stúdiómunka... mint például a Sgt Pepper, amelyet a Beatles nem tudott élőben eljátszani, mert csak három akkordot ismertek.

Rock&Folk - Gonosz emberek a 'Radioactivity' sikerét a 'Pop Corn'-éhoz hasonlították...
Ralf Hütter - A 'Pop Corn' csak egy 'gépi szerzemény' volt. Senki nem volt mögötte, míg a 'Radioactivity'-nél kötelességünk (és talán az Önöké is), hogy megmutassuk, mi van mögötte. Számunkra alapvető volt, hogy létrehozzunk egy albumot, és túllépjünk rajta. Az egy lépcső és egy pillanat tanúja.

Rock&Folk - Ez a lemez nyilvánvalóan lenyűgözött olyan embereket, mint Bowie vagy Iggy Pop...
Ralf Hütter - Ez normális. Egy kicsit olyan, mint egy pillanatfelvétel, egy ernyő, amely a fényt pontosan egy olyan szellemi és zenei területre vetíti, amelyet addig senki sem vett figyelembe. Itt az emberek mindig angolokról és amerikaiakról csináltak képeket, és nekünk kellett megfordítanunk a kamerát, és magunkról csinálni képet, hogy megmutassuk magunkat a médiának, mert a háború utáni német generáció az árnyékban maradt: akik idősebbek nálunk, Elvist vagy a Beatlest bálványozták... ezek nem rossz választások, de ha teljesen elfelejtjük identitásunkat, gyorsan 'üressé' és következetlenné válik. Egy egész generáció van Németországban, 30 és 50 év között, aki elvesztette identitását, és akinek soha nem is volt.

Rock&Folk - Tehát Önök úgy tesznek, mintha képesek lennének segíteni a német fiatalságnak, hogy megtalálja saját identitását?
Ralf Hütter - Közép-Európa élő kultúrája a 30-as években megszakadt, és az összes értelmiségi az Egyesült Államokba vagy Franciaországba ment, vagy eltűnt. Mi a 30-as évek e kultúrájához térünk vissza, oda, ahol abbamaradt, és mindezt szellemi síkon...
Florian Schneider - Az elektroakusztikus hangszereket Európában, Németországban, Franciaországban fejlesztették ki.

Rock&Folk - Tehát kapcsolatot hoznak létre a múlt kultúrája és a tömegmédia amerikai használati módja között, de modern eszközök használatával...
Ralf Hütter - A magnót Németországban találták fel! Mi is használunk mikrofont Németországban. De természetesen nem kérdéses a nemzeti kultusz...

Rock&Folk - Néhányak számára Önök alapzenét csinálnak, annak ellenére, hogy zenei létjogosultságuk erősen intellektuális.
Ralf Hütter - Igaz, hogy nagyon nehéz valamit olyan egyszerűre megírni, mint az 'Autobahn', nehéz meghúzni a legrövidebb vonalat két pont között...
Florian Schneider - Olyan, mint a tudományban: nagyon egyszerűnek tűnhet, atomok és radioaktivitás... ha már egyszer felfedezték!

Rock&Folk - Azért választották a rockzene világát, és említik a Beach Boys-t referenciaként, mert szükségük van rá, hogy közel érezzék magukat a közönséghez?
Ralf Hütter - Igen, dalaikban sikerült a lehető legtöbb alapötletet összesűríteniük. 100 év múlva, ha az emberek tudni akarják majd, milyen volt Kalifornia a 60-as években, csak meg kell hallgatniuk a Beach Boys egy dalát.

Rock&Folk - Tehát ugyanígy, ha az emberek tudni akarnak majd 1976 Európájáról, a Kraftwerket fogják hallgatni?
Ralf Hütter - Igen, remélem. Ha kommunikációs rendszerünk igazán jól működik...

Rock&Folk - Szóval milyen irányba dolgoznak most? Valami még inkább 'robotszerű' felé?
Ralf Hütter - Munkánk 'film oldala' fog bővülni. Ha szalagokkal dolgozunk, az forog, filmeszközzé válik, a zenén túl. Nem úgy értem, hogy filmeket fogunk készíteni - már forgatunk is egy nagyon rövidet - hanem inkább az előadások alá fogunk elektronikus balettokat berakni, melyekben saját magunkat fogjuk eljátszani, mozdulatokat végzünk a testünkkel, mozdulatokat, melyek bizonyos rezgéseknek felelnek meg... néhány új elképzelés, melyen dolgozunk következő turnénkra. Vannak gépeink, melyek lehetővé teszik ötleteink megvalósítását, és amíg ezt csinálják, mi tovább tudunk lépni, egy következő lépcsőfokra...
Florian Schneider - A többi német zenekar, gépei segítségével, visszafelé tesz utazást, míg mi inkább előrefelé utazunk.

Rock&Folk - Ami a többi német 'űr'-zenekart illeti, úgy tűnik, megtagadják annak látni gépeiket, amire valóak, és helyette meditációt ajánlanak. Önöknél a gépek bemutatják magukat, és egyfajta provokációvá, agresszióvá válnak...
Ralf Hütter - Ez agresszió és agresszív szépség.
Florian Schneider - Vannak dallamaink is, megpróbálunk kontrasztot létrehozni e két elem között.
Ralf Hütter - A stúdióban zümmögve megkomponáljuk dallamainkat, és a ritmus a gépek hangzásaiból jön.

Rock&Folk - Ami azt illeti, amit az emberek látnak a színpadon, az tudatos hivatkozás azokra a nagy német expresszionista filmekre, mint a 'The Cabinet of Doctor Caligari' (Dr. Caligari kamrája)?
Ralf Hütter - Igen, tényleg, ezen dolgoztunk...
Florian Schneider - Néha megijedek ettől a dologtól a színpadon, olyan kemény. Túl nagy a zaj, de úgy működik, mint egy szado-mazo bűvölet.
Ralf Hütter - Az elektronikus zenében, ellentétben azzal, amit az emberek gondolnak, a pszichológia játssza a legnagyobb szerepet.

Rock&Folk - Amikor elmentünk együtt a 'Machines Celibataires' kiállítására, Önök lenyűgözve nézték a leggonoszabb gépeket...
Ralf Hütter - Mi magunk is egyedülállóak (celibataires) vagyunk (nevet)!

Rock&Folk - Meséljenek Bowie-val való találkozásukról és terveikről...
Ralf Hütter - Együtt kellett volna már dolgoznunk, de az utolsó album sikere miatt turnéra kellett mennünk októberig, és a terveinket elhalasztottuk. De Bowie-val, ami összehoz minket, többnyire hasonló a nézőpontunk a pszichológiáról. Ugyanez van Iggy-vel. Mellesleg ajánlottunk egy számot (TEE) nekik az új albumunkról... Ők, mint mi, nagy vonatrajongók. Semelyik másik zenekar nem tudná jobban felidézni a vonatok világát, mint mi, azt hiszem. A fémes zene, fém a fémen... Hangfelvételt fogunk készíteni Bowie-val. Ezért hamarosan Düsseldorfba jön. Még mindig nem tudjuk, mit fogunk csinálni együtt, ez jobbára egy találkozás...
Florian Schneider - Mindig érdekelt minket, amit Bowie csinál, különösen a legutóbbi albumain. A hardrocktól indult, és most az elektroakusztikus zenéhez vezető nyomon halad, míg mi az ellenkező irányba mentünk, az elektronikus zenétől a rockzene felé... Úgyhogy azt hiszem, ami történni fog, izgalmas lesz.
Ralf Hütter - Azt hiszem, ez ugyanolyan kutatás egy szintetikus ember számára. Elkápráztatott minket ennek az elképzelésnek a megvalósítása, és megpróbáltuk magunk kialakítani, producer segítsége nélkül. Mindenki, aki a showbizniszben dolgozik, valaki másra vár, hogy kialakítsa jellegzetes image-ét. Mi azt mondtuk magunknak: nem akarunk várni, felfedezzük magunkat egyedül.
Florian Schneider - A sztárok mögött rendszerint mindig van valamilyen Colonel Parker... (Parker ezredes)

Rock&Folk - De gondolják, hogy valaki csinálja az Önök munkájának megfelelőjét filmekben, festményben, stb...?
Ralf Hütter - Emil, aki velünk dolgozik, Joseph Beuys egyik tanítványa, aki a képi művészet leghíresebb német mestere, a Fluxus csapat egyik megteremtője, és érdeklik a cselekvések és történések. Emil dolgozik előadásaink vizuális oldalán, és a dalszövegek némelyikét írja. Németországban körülbelül 5 éve van hasonló filmgyártóknak egy mozgalma, amelyhez egész közel érezzük magunkat. Például Fassbinder a mi zenénket használta következő filmjéhez, a 'La Roulette Chinoise'-hez, és a jövőben is fogunk együtt dolgozni. Mindez a paranoiás öntudat jellemző a német filmekre. Az összes fiatal német filmes fél a kamerától...

Rock&Folk - Úgy, mint az expresszionista filmekben, melyekben mindig költőien látták a valóságot...
Ralf Hütter - Igen, pontosan.

Rock&Folk - Mi a tárgya a 'Europe Endless'-nek, ennek az új számnak, melyet színpadon énekelnek?
Ralf Hütter - Beutaztuk Európát, és különösen egy Egyesült Államokbeli turné után rájöttünk, hogy Európa jobbára parkokból és régi szállodákból áll... 'promenades and avenues'... 'real life'... való élet, de egy képeslapvilágban. Európa az Államokból visszatérve csak képeslapok sorozata...

Rock&Folk - Jártak valamilyen koncerten az Államokbeli útjuk alatt? Látták élőben a Beach Boys-t?
Ralf Hütter - Igen, láttuk őket egy nagy stadionban. Nagyszerű volt, mint egy újjászületés. Van egy csodálatos és nagyon szívbe markoló dal az utolsó albumukon, a 'Once in my life'. Szeretném merni kimondani életemben egyszer, amit Brian Wilson kimond abban a dalban...

Rock&Folk - Honnan ered ez a Beach Boys-szenvedélyük?
Ralf Hütter - Az amerikai valóságra vonatkozó gondolataik intelligenciájából, melyet a lemezeikbe belevisznek.
Florian Schneider - Amikor elértük Kaliforniát és Hollywoodot, azt tudtuk mondani: igen, pontosan olyan, mint a Beach Boys dalaiban.

Rock&Folk - És szeretnék, hogy az emberek ugyanezt mondják az Önök zenéjéről és Európáról, és különösen Németországról?
Ralf Hütter - Pontosan ezt mondta nekünk Bowie: amikor Düsseldorfba jött minket meglátogatni a Mercedesével, az autópályán jött, miközben az 'Autobahn'-t hallgatta az autórádióján. Ezt mondta: pontosan olyan, minden benne van a számotokban.

Rock&Folk - És Iggy Pop-pal?
Ralf Hütter - Egy liftben találkoztunk vele, és rögtön igazi kapcsolat lett belőle. Mindig is szerettem, amit a Stooges csinált: ők 'mertek'. Az elektronikával az ember elbújhat a gépek mögött, vagy megmutathatja magát. Különböző módjai vannak annak, hogy megmutassuk magunkat. Talán a Fluxus-események miatt is érdekel minket Iggy, melyekben diákként én is benne voltam... 'action, action baby!' Elektronikus hangszerekkel egyedül, teljesen egyedül lehetsz a színpadon, mint Iggy: még csak egy gitárod sincs, hogy elbújj. A rockzene néhány fizikai felfedezésének meg tud felelni néhány alapvető és szörnyű pszichológiai felfedezés, mint például elolvasni egy könyvet, amely megváltoztatja a világnézetünket, ami addig volt. Ez után soha nem mész teljesen ugyanazon az úton...

Rock&Folk - Miért használják ezt a furcsa rendszert dobok helyett?
Ralf Hütter - Iggy Pop például dobos volt, és abbahagyta, hogy továbblépjen. Énekes lett. A dobokkal a dobos elrejti magát egy 'cselekvés' mögé. A mi célunk az volt, hogy megnyíljunk, továbbmenjünk egy lépéssel, és hangszórókra készítsünk zenét. Ezt hagyományos dobossal nem tudtuk elérni: két ütősünkkel hónapokig dolgoztunk, hogy kialakítsuk ezt a rendszert, és ez megváltoztatta életünket.

Rock&Folk - Mit fejez ki ez a két dobos kettejük duettjével összehasonlítva?
Ralf Hütter - Ők a Krafwerk részei. Természetesen mi Floriannal 10 éve zenélünk, míg ők csak három éve vannak mellettünk, és csak lassan hatolnak be a Kraftwerk univerzumba. Nem tudnánk bárkivel játszani zenénket. Fontos, hogy képesek legyünk megérteni egymást, mert az elektronikus humor nem mindenki számára egyértelmű.

Rock&Folk - Kérem, mondjon egy példát erre az elektronikus humorra...
Ralf Hütter - Hát, hallgassa meg az 'Autobahn'-t, és aztán vezessen az autópályán. Akkor észre fogja venni, hogy az autója egy hangszer. Annyi minden lehet vicces... Igazi életfilozófia, ami az elektronikából jön.

Rock&Folk - Esetleg ugyanez vonatkozik a ruhaízlésükre és a szürke cipőkre?
Ralf Hütter - Igen, minden a magnók, kamerák, az összes ilyen, elektronika által előállított gép előtti öntudatból jön.

Rock&Folk - Pontosan mi Emil szerepe?
Ralf Hütter - Ő a médiumunk. Dalszövegeket ír, ügyel a fényekre.
Florian Schneider - Amikor találkoztam Emillel, és amikor megmutatta nekem képregényeit, azt gondoltam, olyanok, mint a mi zenénk.

Rock&Folk - Fel tudnának oszlani valamikor?
Ralf Hütter - Már megpróbáltuk, de nem működött. Egyetértésünk túl ösztönző: egy csomó dolgot felfedeztünk, mert együtt voltunk, és az egyedüllét soha nem tudott volna oda eljuttatni minket, ahol most vagyunk. Ez egy szükséges kettősség... kling-klang.

Rock&Folk - És az új album?
Ralf Hütter - Januárban jelenik meg. Még egy csomó dolgunk van, mert mióta megvan a lehetőségünk, hogy élőben játsszuk az új dalokat, tudjuk, mi nem működik. A zenénk egyrészt nagyon egyszerű, egy forgatókönyv köré felépítve, és ugyanakkor nagyon kísérletező is. Az új dalok mindig a régiekből születnek, mint ahogy az új ágazat ránő a régire. Az album nevében természetesen benne lesz az 'Európa' szó, és a borító a képeinket visszaverő tükrök sorozatából lesz. Igaz is, van egy dal az albumon, aminek 'The Hall Of Mirrors' (Tükörterem): annak a története, amit a kezdetektől csináltunk, pszichológiai utunk, bizonyos tekintetben a háttér másik oldala.

A cikk német verziója / The German version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by [PJ] Júlia