Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. után »

Der Spiegel - "A gépek játszanak rajtunk"

2003 július

A Kraftwerk-zenész Ralf Hütter a Tour de France Soundtracks-ról, a legendás német popzenekar több mint egy évtized utáni első albumáról.

SPIEGEL: Hütter úr, a Kraftwerk az olyan klasszikus elektropop slágereknek köszönhetően, mint az 'Autobahn' vagy a 'Die Roboter', nemzetközileg a legbefolyásosabb zenekar. Annyira megbénította Önöket dicsőségük, hogy 16 évre volt szükségük egy új album kiadásához, melynek címe ráadásul egy régi Kraftwerk számra emlékeztet?
Hütter: Gondolja, hogy egész nap csak szaladgálunk, és lelkesen veregetjük a vállunkat? Badarság, teljesen normális zenei dolgozók vagyunk, és jól el vagyunk foglalva a Kraftwerkkel düsseldorfi stúdiónkban. Ebben nincs 4- vagy 20-éves terv. Mostanában keveset adtunk ki, de a tempót mindig fel tudtuk venni.

SPIEGEL: Az új albumuk címe 'Tour de France Soundtracks', híres régebbi számuk, a 'Tour de France' a mű alapjának számít. Honnan jön a szenvedélyük a kerékpározással kapcsolatban?
Hütter: Mind a négyen kerékpározunk, és a Tour néhány szakaszát magunk is megtettük. A kerékpározásnál a mozgásról és a szabadságról van szó, a kerékpáron az ember kötetlennek érzi magát, még szinte önállónak is. Ahogy a zenénk pedig a koncentrációval és sebességgel foglalkozik - és a vággyal, hogy a határokat kitoljuk. Ezen kívül a kerékpározás jó légzést is ad, és segít, hogy a zenei világ romboló erejét kibírjuk. Ne felejtse el: 33 éve vagyunk benne.

SPIEGEL: A Tour de France 100-éves jubileuma indította Önöket arra, hogy új művüket éppen most adják ki?
Hütter: Az album ötlete már 20 éve megvolt. Akkoriban átírtunk egy kéziratot filmnek. De csak amikor tavaly Párizsban adtunk koncerteket, és ott kiállították robotjainkat a múzeumban, ugrott be, és véghezvittük a terveket.

SPIEGEL: Fogják élőben figyelemmel kísérni a Tourt?
Hütter: A 'Société du Tour de France' szervezői meghívtak minket, hogy helikopterből és autóból nézzük.

SPIEGEL: Zavarja Önt, hogy a Kraftwerk zenészeket nagyteljesítményű sportolóhoz hasonlóan emberi gépekként jellemezték?
Hütter: Fontos: embergépekről és nem gépemberekről van szó. Tehát egy összhangról, amelyben egy simulékony jó érzés állítható be. A franciák állítják, akkor már a pedálokat sem érzi az ember.

SPIEGEL: A koncerteken újra élőben játsszák számaikat. Nem idegesíti, hogy sokan máig azt gondolják, tisztán elektronikus zene áramlik egyszerűen gombnyomásra a gépekből?
Hütter: Remélem, hogy időközben ez a tévhit megszűnt. A hetvenes években, amikor az első nagy sikereink voltak, még sok olyan szemrehányás volt, mint: a Kraftwerk tompa gombnyomogatókból áll. Ezzel foglalkoztunk szövegeinkben. A 'Taschenrechner'-ben például ez van: 'És ha ezt a gombot megnyomom, egy kis zenedarabot játszik'. Az úgynevezett kézzel készült zene védelmezői mindig elfelejtik, hogy a kézzel készült zene is legtöbbször művi úton előállított hangszerekkel és árammal jön létre.

SPIEGEL: Mi nyűgözte le annyira a technikában?
Hütter: A gépeket régóta rossznak tekintik. Nálunk ez soha nem így volt. Mi együtt dolgozunk a gépekkel. Közöttünk mindig bajtársi viszony van.

SPIEGEL: Egyfajta társaság a gépekkel?
Hütter: Mi játszunk a gépeken, és a gépek játszanak rajtunk. Ez tényleg így van. Ha mi elhagyjuk a koncertszínpadot, a gépek folytatják. Ebből a gondolatból fejlesztettük ki a robotokat is. Ez a kicserélhetőségről, munkamegosztásról, másolásról, automatizálásról és hasonló gondolatokról szólt.

SPIEGEL: Diadal az Önök számára, hogy a mai sikeres zenészek elektronikával játszanak, ahogy Önök a hetvenes években megmutatták?
Hütter: Ma sok lehetőség van, melyekről annak idején, amikor elkezdtük, csak álmodhattunk. Akkoriban a számítógépek még óriási szekrények voltak. Ma minden elfér egy laptopban, amellyel kényelmesen lehet a világban utazgatni.

SPIEGEL: Hogyan kell elképzelnünk a munkát a legendás 'Kling Klang Studio'-ban, melyben állítólag sem telefonok, sem faxkészülékek nincsenek?
Hütter: 33 éve ez a mi elektronikus laborunk, az ottani munkánk koncentrációt követel. Heti hét napot vagyunk a stúdióban. Késő délután kezdjük el, és késő este megyünk el. Bevezettük magunknak a 168-órás hetet.

SPIEGEL: És a stúdióban töltött egész idő alatt csak a zenével foglalkoznak?
Hütter: Nem. Elképzeléseket, mintákat és gondolati modelleket alakítunk ki. Nem azzal töltjük az időnket, hogy felveszünk egy dalból 20 változatot, amiből aztán 19 a fiókban landol. Nagyon célorientáltan dolgozunk. Amit elkezdünk, ki is lesz adva. Archivumaink üresek.

SPIEGEL: A Krafwerk külföldön minden tekintetben tipikus német zenekarnak számít: távolságtartó, hűvös, maximalista és nagyon hatékony. Mi német az Ön véleménye szerint a Kraftwerkben?
Hütter: Biztosan a Német Szövetségi Köztársaság és a háború utáni kultúra terméke vagyunk, de tulajdonképpen inkább egy európai identitáshoz van köze. Amikor a hatvanas évek végén elkezdtük, feladatunk abban állt, hogy saját nyelvet alakítsunk ki. Ilyesmit próbáltak az írók és a filmesek is.

SPIEGEL: Az 'Autobahn' albummal 1975-ben messze elöl landoltak az amerikai slágerparádéban. Meglepte Önöket, hogy az USA-ban a fekete zenei irányzat kezdettől fogva nagyon lelkesedett a Kraftwerk hangzásaiért?
Hütter: Nem. Számunkra mindig világos volt, hogy a gépeknek lelkük van, és ennek sok köze van a soulhoz és a fekete zenéhez. De azon csodálkoztunk, hogy akkoriban, körülbelül a hetvenes évek közepén, amerikai diszkókban és klubokban fekete DJ-kel találkoztunk, akik két lemezjátszóval végtelen verziókat kevertek 'Trans Europa Express'-ünkből.

SPIEGEL: Hogyan sikerült Önöknek az a trükk, hogy a Kraftwerkkel híresek legyenek, és egyes emberként szinte névtelenek maradjanak?
Hütter: Soha nem illettünk bele semmilyen irányzatba. Azt hiszem, egyszerűen úgy tiszteltek bennünket, mint a tudósokat, fogorvosokat és pénztári tisztviselőket. Nem úgy, mint amik vagyunk: zenei munkásokként.
(Christoph Dallach interjú)

eredeti: http://www.spiegel.de

fordította [PJ] Júlia