Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. után »
Jornal Público - Fernando Abrantes
2003. augusztus
Público - Hogy lettél a Kraftwerk tagja?
      Fernando Abrantes - Édesanyám német. Hét évig
      tanultam Düsseldorfban a hangmérnöki szakmát, ahol megismerkedtem
      Fritz Hilperttel, aki ma a Kraftwerk egyik tagja, Ő is hangmérnök, aki
      a színpadon a fő számítógépért felelős és elektronikus ütőhangszereken
      is játszik. Összebarátkoztunk és néhány projekten együtt is
      dolgoztunk. 1991-ben Portugáliában voltam, amikor felhívott és megkérdezte
      tőlem, volna-e kedvem részt venni egy 'castingon', ahol a távozó Karl
      Bartos helyettesét keresték. Én a magam életét éltem Portugáliában,
      első kislányom akkoriban született, de belevágtam. Kifizették a repülőjegyemet,
      kedvesen fogadtak, végül az azévi angol turné tartamára a zenekar
      tagjává fogadtak.
Público - Mivel foglalkoztál Portugáliában?
      Fernando Abrantes - Hangmérnökösködtem és független
      producerként dolgoztam. Amikor azt a bizonyos hívást kaptam, épp az
      UHF lemezét kevertem. Németországban minden rendben ment, hazajöttem,
      összepakoltam és egy hét múlva már Düsseldorfban próbáltam.
Público - Meglepett az invitálás?
      Fernando Abrantes - Hogyne! Nem is értettem, miért nem
      találtak Németországban helyettest. Egy idő után rájöttem... Ők
      nagyon módszeresek, megvan a maguk munkafilozófiája, ebbe beilleszkedni
      nem volt könnyű. Délelőtt tízkor kezdtünk próbálni, és késő éjjel
      végeztünk. Az életvitelük nagyon szabályozott - sportemberek, vegetáriánusok,
      antialkoholisták. Szuperprofik, remekül szervezettek. Keményen próbáltunk
      egy hónapig és azután megkezdődött a turné.
Público - Ezek a bizonyos munkamódszerek megnehezítették
      a komunikációt?
      Fernando Abrantes - Egy kicsit. Ezenkívül Ralf és
      Florian egy más generációhoz tartoznak, ez tovább nehezítette.
      Egyfajta protokoll szerint kellett eljárnom. A színpadon meghatározott
      módon kellett viselkedni. Ma már látom ennek az indokait- ez egyszerűen
      egy ilyen projekt volt, de annak idején volt némi ellentmondásosság. A
      színpadi magatartás távolságtartó. De megestek fantasztikus szituációk
      is, mint például a brixtoni Academy-n, ahol mindegyikünk fogta a
      sequencerét, kimentünk a színpad elejére és hagytuk, hogy a közönség
      bekapcsolódjék.
Público - Úgy hallottuk, hogy a színpadi viselkedésed
      néha ellentétben azzal az elvárással, hogy légy szinte mozdulatlan,
      érzelmek ne tükröződjenek rajtad.
      Fernando Abrantes - Igen, a 'Pocket Calculator' alatt történt
      ez. Ez az a szám, ahol kimentünk a színpad elejére. Én voltam az, aki
      a közönséggel a leginkább kapcsolatba került. Ez a viselkedés a gyökereimből
      fakad. Úgy gondolom, a muzsikusnak kommunikálnia kell, ha a közönség
      aktív. Meg kell törni a jeget. Ralf megkért, hogy tartózkodjam
      bizonyos dolgoktól, mivel ők ezeket nem nagyon értékelik. Latin gyökereimet
      nemigen értették meg... (nevet)
Público - Ez egy nagyon merev működési elv. Az imázst
      fenn kellett tartani. A koncertek előtt elmagyarázták neked, hogy ezzel
      a viselkedéssel miféle célt akartak elérni?
      Fernando Abrantes - Igen, így ez nem is ért meglepetésként.
      Mindent világosan elmagyaráztak. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk,
      a felmerült viták dacára. A turné végén értesültem, hogy egy másik
      billentyűst keresnek, mellékesen a barátom, Henning Schmitz lett az. De
      az igazi ok, hogy miért nem maradtam az együttesben az az volt, hogy az
      én életem Portugáliához kötődött.
Público - A Kraftwerk mítosz. Te érezted ezt a turné
      során?
      Fernando Abrantes - Ehhez kétség sem fér és jómagam
      is már a legelső koncerten megtapasztaltam ezt. Ahogy felment a függöny,
      a kiabálás úgy felerősödött, hogy meg kellett kérni a
      technikusainkat, hogy emeljék a hangerőt. A sound-check során beállított
      hangerő nem volt elegendő ahhoz, hogy sajátmagunkat halljuk a színpadon!
      Ahogy a közönség fogadott bennünket, az leírhatatlan.
Público - Felidéznél egy érdekes sztorit?
      Fernando Abrantes - Egy alkalommal elvesztettem a
      csomagjaimat, a szállodában maradtak. Mi már egy másik városban
      voltunk, de a probléma egy pár óra alatt megoldódott. Ez csak példa
      arra, milyen tökéletes szervezettség vett körül minket. Remek turné
      menedzserünk volt, Buckley, aki a U2-val is dolgozott. Minden nap átadott
      nekünk egy füzetecskét az összes szükséges információkkal.
      Szervezettség szempontjából mintaszerű turné volt. A csapat teljesen
      német volt, a szükséges szerelési munkákat másfél óra alatt elvégezték,
      pedig technikailag a legkifinomultabb koncertekről volt szó! Soha semmi
      nem romlott el. Azaz, majdnem soha. Egyszer leállt a fő computer, de a közönség
      észre se vette... (nevet)
Público - Volt lehetőség improvizációra?
      Fernando Abrantes - Néhány számban, de csak korlátozottan,
      amennyit a szekvenciák engedtek. Én általában a basszus szólamot, kíséretet
      és szólókat játszottam. Ralf leginkább énekelt, Florian kezelte a
      ritmusgépeket és a speciális effekteket, Fritz elektronikus ütőhangszeren
      játszott és a fő számítógépet kezelte.
Público - Kialakult egy olyan vélemény, hogy a
      Kraftwerk azért nem készített új felvételeket, mert a régi analóg
      anyagokat aprólékos munkával digitális formátumba dolgozták át. Te
      is így gondolod?
      Fernando Abrantes - Igen. Amikor én érkeztem, éppen
      befejezték a 'The Mix' albumot. Én is jelen voltam néhány alkalommal,
      főként William Orbit remixeinél. Fritz elküldte a DAT-okat Londonba, külön
      sávokkal, de a végső jóváhagyás mindig tőlük érkezett. Az egyik
      remixen Orbit 2 hétig dolgozott, mire jóváhagyták. Nagyon magas követelményeket
      támasztanak és tudják, hogy mit akarnak. Nem akarnak egy meghatározott
      mintából kikerülni.
Público - A Kraftwerk 1981, azaz a 'Computer World'
      album óta tulajdonképpen annyit csinált, hogy a régi technikáról áttette
      anyagait az újra, nem gondolod ? 
      Fernando Abrantes - Ami a zeneszerzést illeti, tényleg
      nem zajlott le forradalom. A fejlődés a hangminőség terén
      jelentkezett. A lemezek tematikusak maradtak. Az elektronika mellett különös
      gondot fordítanak a szövegekre, az nem csupán kellék. 
Público - A koncertek hang, látvány és képek terén
      igen kifinomultak. Hány ember kísért benneteket?
      Fernando Abrantes - A csapat mintegy 15 emberből állt.
      Nagyszerű szervezet volt. Ágyakkal, játékszobával, fürdőszobával
      ellátott buszokon utaztak, hiszen egyik fellépés követte a másikat. Két
      szakácsunk volt, akik ipari tűzhelyeken főztek. Már kora reggel
      keltek, készítették mindenki számára a reggelit. Ez is példázza,
      hogy a személyes feszültségek ellenére, ha jól szervezettek a dolgok,
      mindenki jól érezheti magát.
Público - Ralf Hütter szenvedélyes kerékpáros.
      Megkomponálták a 'Tour de France' című számot, majd most egy egész
      albumot szentelnek a versenynek. Úgy hírlik, hogy a turnék alatt is
      nyeregbe pattantak. Igaz ez?
      Fernando Abrantes - Bizony, igaz. Az egyetlen, amit nem
      csináltam velük közösen, az a kerékpározás... (nevet) Az nem érdekelt
      engem. Ők hárman minden hétvégén összeálltak, és vagy 200 km-t
      tekertek. Ez volt a kedvenc hobbyjuk. Én inkább a teniszt és a
      ping-pongot kedvelem.
Público - A düsseldorfi Kling Klang stúdió
      bevehetetlen erődként él a köztudatban, amelyben nincs a külvilág
      felé kapcsolat. Legenda ez?
      Fernando Abrantes - A stúdió valóban bevehetetlen.
      Nagyon kevés embert járt benne, csupán néhány barát és zenész. Ott
      próbáltunk. Filozófiájuk része, hogy megőrizzék privát szférájukat.
      A turnék alatt Floriannal nehéz boldogulni, két nap után már honvágya
      van.
Público - Az 1991-es turnéra minden tagról robot
      hasonmások készültek. Rólad is?
      Fernando Abrantes - Persze, és nagyon mókás volt
      viszontlátni robot-arcomat a sajtóban... (nevet). Ez része volt a látványnak.
      A robotokat kiemelt gondossággal kezelték. Egy olasz cég fejlesztette
      ki őket. MIDI kapcsolaton keresztül egy computer irányította a
      robotokat. A koncertek csúcspontja volt, amikor összezárult a függöny,
      a közönség szinte hisztérikusan tapsolt, ekkor a függöny újra
      felment. Négy hátulról megvilágított kivetítő vászon emelkedett
      fel, majd a négy robot, amik mozogni kezdtek. Ezzel zárultak a
      koncertek. A Kraftwerk színpadi megjelenése azóta sokat fejlődött, ma
      már laptopokat, hordozható keyboardokat használnak, amik bizonyos, hogy
      jelentősen megkönnyítik utazásaikat.
Público - Az új elektronikus generáció magasztalja
      a Kraftwerket, akik - úgy tűnik - figyelemmel követik napjaink fejleményeit.
      Te is így érezted?
      Fernando Abrantes - Nagyon odafigyelnek. A próbák után,
      éjszakánként, Ralffal elektronikus zenéket játszó klubokba mentünk.
      Azért mentünk, hogy megtudjuk, mit hallgatnak az emberek. Véleményem
      szerint, ennek ellenére soha nem engedik, hogy bármi befolyásolja őket,
      a bevált mintákhoz ragaszkodnak.
Público - Az emberek úgy gondolják, hogy a ritka
      fellépések nagy hasznot hajtanak, és emellett ébren tartják az érdeklődést
      korábbi lemezeik iránt. Neked is ez a benyomásod?
      Fernando Abrantes - Nem. A legfőbb bevételi forrás a
      copyright. Amikor a 'The Model' az USA-ban a slágerlista élére került,
      nagyon sokat kerestek. Az is igaz, nem szegény emberek... Megengedhetik,
      hogy egy időre abbahagyják a játékot. Fritz például, minden hónapban
      kap fizetést, a fellépésektől, lemezfelvételektől függetlenül.
      Odafigyelnek, hogy minden emberük elégedett legyen.
Público - Wolfgang Flür egy közelmúltban készült
      interjújában iróniával jegyezte meg, hogy a távolságtartó imázs
      ellenére a rajongók ugyanúgy 'üldözték' őket, mint bármely más
      popzenekar esetében.
      Fernando Abrantes - Most magam is ironikus leszek. Csupán
      engem és Fritzet 'üldöztek', néha egészen kitartóan. A másik két
      tag az öltözőben maradt. Ezt nem szándékosan alakítottuk így,
      egyszerűen csak így alakult a pillanatnyi körülmények hatására. És
      ez egyáltalán nem volt túl élvezetes. Néhány rajongó mindenhová
      elkísért minket, érdekes volt megtapasztalni, hogy zenénket több
      generáció is milyen nagyra becsüli. A koncerteket követően bulizni hívtak
      minket, remek volt. Angliában úgy néztek ránk, mint egy istenre.
Público - Van kapcsolatod a Kraftwerk tagjaival?
      Fernando Abrantes - Csak Fritz-cel, akivel barátok
      vagyunk. Gyakran a házamban tölti a vakációt. A többiekkel sokkal
      visszafogottabb a kapcsolatom, néhanapján beszélünk telefonon. Amikor
      tag voltam, akkor sem kerültem hozzájuk igazából közelebb.
(Vitor Belanciano interjú)
A cikk angol verziója / The English version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
      fordította / translated by Youwine