Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. után »
Popvetélkedő: Kraftwek
San Francisco Chronicle
2004. április 25.
/ Aidin Vaziri /
Hány zenekar tesz úgy, mintha robot lenne, és ír dalokat a kerékpározás iránti szenvedélyéről? Hát, az 'N Sync-en kívül nem túl sok. Ezért király a Kraftwerk. 17 év viszonylagos csend után a német elektronikus zene legfőbb urai visszatértek egy új albummal, a "Tour De France Soundtracks"-szel, és a kitörő "Aerodynamik" dallal. Ralf Hütter és Florian Schneider alapító tagok is úton vannak android hasonmásaikkal, akik még mindig a legnagyobb éljenzést kapják minden este. A zenekar két ritka élő fellépést ad a Warfield-ben szerdán és csütörtökön.
SFC: Jó újra úton lenni?
RALF HÜTTER: Igen. Most megvan ez az egész új digitális laptop mobil
Kraftwerk felállás, és minden nagyon jól működik. Intenzív, energikus és
dinamikus. Skandinávia jéghidegében kezdtük, aztán Japán és Európa. Most
jövünk Amerikába. Minden jó formában van, hogy "Tour De France" nyelven
mondjam.
SFC: Észrevettem, hogy ugyanazt a piros inget viselik, amit 17 évvel
ezelőtt. Nem telik újra?
RH: Nem, ezek újak. A régieket néhány robotmodellen tartottuk meg. De az
újak ugyanolyan szabásúak.
SFC: Zavarja Önöket, hogy a robotok még mindig több szeretetet kapnak, mint
a zenekar?
RH: Nem. Elég sokat utaztak velünk. Amikor 2002. szeptemberében Párizsban
elkezdtük ezt a turnét, a robotok a Musée de la Musique-ben voltak, így
nem tudtak velünk lenni. Aztán amikor Ausztráliába és Japánba utaztunk,
akkor sem voltak velünk. Egy múzeumban voltak egy évig, egy kiállításon.
Így most újra velünk vannak.
SFC: Szegény C3PO-k hiányolták Önöket.
RH: Igen, úton akarnak lenni velünk.
SFC: Előadás után kivel van több lány, Önökkel vagy androidjaikkal?
RH: Ó, ez titok.
SFC: Gondolkodott már rajta, milyen érzés gitárt fogni a kézben?
RH: Nem, nem igazán. Játszottam némi elektronikus gitárt az "Autobahn"-on.
Nagyon kezdetleges volt. De nem, mi szintetizátoron és elektronikus
berendezéseken játszunk.
SFC: Ugyan! Nem akarnak tombolni, mint Kirk Hammet, csak egy percre is?
RH: Nem, mi sokkal inkább a hangforrásokkal foglalkozunk. Az egész korai
időszakban basszus vagy ritmus húros hangszereket, vagy elektronikus
hangszedőket használtunk különböző saját készítésű hangszereken. Tehát
töretlen folyamat volt.
SFC: Az összes techno-művész azt mondja, hogy a Kraftwerk ihlette őket.
Kívánják néha, hogy bárcsak bizonyos emberek soha ne hallottak volna a
zenekarról - talán például Moby?
RH: Nem, ez nem a mi problémánk.
SFC: Tehát 15 év utáni első albumuk a kerékpározásról szól. Az utolsó daluk
a kerékpározásról szólt. Barátaik fanatikus kerékpárosként jellemzik
Önöket. Mi a helyzet Önökkel és a kerékpárokkal?
RH: 1983-ban azon a koncepción dolgoztunk, hogy filmet készítsünk a Tour de
France-hoz, így írtam néhány szöveget és elképzelést "Tour de France"
albumunkhoz. De aztán csak a maxit adtuk ki a címadó dallal, így
félretettük az albumot és forgatókönyvet, és folytattuk a munkát többi
projektünkön. Így most, hogy elkezdődött ez a világturné, visszatértünk az
album befejezésének ötletéhez, és a Tour de France 100. évfordulójára
kidolgoztuk az összes elképzelést, amink volt, mint például az "Aerodynamik" és mindezek a különböző darabok.
SFC: Majdnem meghalt a kerékpáron, nem?
RH: Nem. Csak egy egész közönséges esés volt, és néhány nap a kórházban.
Ezen nincs miért aggódni.
SFC: Nincs miért aggódni? Kómában volt.
RH: Ez így megy. Egyszerűen elfelejtettem a bukósisakomat. Ez az igazság.
eredeti: http://sfgate.com/chronicle
fordította [PJ] Júlia