Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. után »
A Kraftwerk mestere
2003. október 24.
      / Fiona Shepherd /
      
      A legtöbb zenész zenekari kereskedésről alkotott elképzelése a pólókig, 
      kitűzőkig és kulcstartókig terjed, talán egy pimasz szíjig a rámenősebb 
      rockzenekaroknál. Karl Bartos promóciós termékeit egy dísz 
      egérpadsorozatra korlátozza, melyen albumborítóinak képe látható.
Az az érzésünk támad, hogy Bartos korábbi Kraftwerk-tagkénti hírnévével játszik, amely a XX. század végének vitathatatóan legbefolyásosabb zenekara volt, akik lerakták a modern elektronikus zene alapjait számos életképükben, fejlődést indító albumok sorozatával az 1970-es években, melyek egy olyan kor bimbózó technikáját ünnepelték, amikor a számítógépek háznyi méretűek voltak.
Bartos ezen a héten játszotta első szóló-hakniját Skóciában, jelenlegi 
      Communication című albumáról adva elő anyagot, valamint poposabb Kraftwerk 
      klasszikusok válogatását. Még mindig a technikáról ír, és régi iskolai 
      számítógépes képeket használ, de elhagyta a merev szigorúságot, amely a 
      Kraftwerk előadásokat jellemzi. A szóló Bartos sört iszik a színpadon. 
      Reagál a közönségre. Mosolyog.
      Ez átok lenne Ralf Hütter és Florian Schneider megmaradt Kraftwerk 
      alapítótagok számára, akik kirúgtak későbbi zenészeket azért a durva 
      vétségért, mert táncoltak és jól érezték magukat a színpadon. Manapság 
      humoruk annyira legyőzhetetlen, mint hírnevük. "A Kraftwerk soha nem volt 
      rockzenekar," mondja Bartos. "Klasszikus vonószenekarnak vagy német 
      kultúrzenekarnak tartottuk magunkat."
Bartost, egy klasszikus képzettségű ütőst, eredetileg 1975-ben egy tízhetes amerikati turnéra kérték meg, hogy csatlakozzon a zenekarhoz. 16 évig maradt. Az 1980-as évek végén a nehézkes kreatív poroszkálás miatt türelmetlenül végül kiszállt. Ilyen a hírhedten visszahúzódó zenekar misztikus környezete, bár arról is pletykáltak, hogy Bartos azért lépett ki, mert nem osztotta Hütter és Schneider kerékpározás iránti szenvedélyét. Igaz ez? "Minden viccben van valami komoly," mosolyog, "de minden anyagi okokra vezethető vissza. Kell, hogy legyen terméked, hogy bevételed lehessen."
A sors irónája, hogy a Kraftwerk végül felmerült önszántából vállalt hibernációjából. Most szerdán bejelentették, hogy jövő hónapban élőben fel fognak lépni az MTV Europe Awards-on Edinburgh-ban, melyet januárban egy világturné fog követni, a Tour De France Soundtracks-t, (nagyon) régóta várt új albumukat reklámozandó, melynek nagy része a Bartossal közösen írt Tour De France dal remixeiből áll. "Most olyan, mint egy visszatekintés egy múzeumban," mondja Bartos. "Én írtam azt a lemezt régen. Egyidejűleg most kiadtam az új lemezt, így ez egy dupla album!
A Communication olyan nyitott és elérhető, amennyire önhitt és el nem 
      ismert a Tour De France Soundtracks. A Bartos ritka, nem vocoderes hangját 
      használó Life kimondottan Pet Shop Boys/New Order szintipopjától a kongó 
      de dallamos elektro-odüsszeákig terjed, melyek nem hangzanának idegenül a 
      divatos zenészek albumán, amilyen a Peaches vagy a Chicks On Speed.
      "Ez az egész album arról szól, hogyan változik kultúránk és társadalmunk, 
      mennyire meg tudja változtatni az elektronikus kommunikáció kultúránk 
      tartalmát," magyarázza Bartos. "Világcentrikus kultúrából képcentrikussá 
      változtunk. Ez mind a kamerával kezdődött, de most fő középpontunk a 
      televíziókészülék a nappalinkban. Ami legjobban működik a televízión, az a 
      szórakoztatás, de megvan az a sajnálatos mellékhatása, hogy a világ 
      bármely más témája is szórakoztatássá válik. Szórakoztatásnak látjuk a 
      világot - politika, sport, háború, hírek. Amikor a legutóbbi háborúról 
      látunk képeket, melyeket a szórakoztatás hangján juttatnak el hozzánk, 
      akkor valami baj van a valóságérzékelésünkkel."
Mióta kilépett a Kraftwerkből, Bartos kiadott pár albumot az Electric 
      Music kiadó használatával, és készített albumokat az OMD-nek és az 
      Electronic-nak. Miután legutóbb Johnny Marr-ral dolgozott együtt, ihletet 
      kapott, hogy elkészítse saját gitáralapú albumát.
      "Fantasztikus játékos, a legjobb, akivel valaha találkoztam. Újra 
      felfedeztem az 1960-as évek hangzását - el volt zárva agyam egyik 
      alkönyvtárába, és Dr Freud megadta nekem a receptet," viccel (rosszul, de 
      kedvesen).
      "Az emberek vegyes érzelmekkel fogadták, amikor elkészítettem. Az 
      újságírók azt mondták, mérges voltam, és be akartam bizonyítani, hogy a 
      számítógépek jobban sakkoznak, mint az emberek, de nagyon komoly volt és 
      őszinte."
Manapság Bartos szerényen él Hamburg külvárosában, szorgalmasan 
      szöszmötölve otthoni stúdiójában. Harminc évvel azután, hogy a Rajnai 
      Állami Zenei Konzervatóriumba járt, nem vesztette el az elektronika iránti 
      elragadtatását. "Néha óvodának hívom stúdiómat," mondja. "Ha művész az 
      ember, úgy kell viselkednie, mint egy gyerek, aki a padlón legózik, 
      különben elveszíti a kreativitásba vetett hitét."
      De Bartos zenekészítés iránti rajongása több mint csak felhasználni azt. 
      "Ha az ember tíz órát dolgozik a stúdióban, nem megy be a nappaliba és 
      kapcsolja be a zenét. Élvezem a csendet."
A Communication megjelent a Home Records-nál. Az MTV Europe Awards november 6-án lesz.
eredeti: http://www.scotsman.com
fordította [PJ] Júlia