[Kraftwerk.HU] Re: [Kraftwerk.HU] Miért van külö nbség minőségileg?

A Tonal Diktatur kraftwerkobarcodesender.com
Thu, 10 Jul 2003 22:26:09 +0200 (CEST)


   Szia!

 Nem kellenek milliók, ha az ember elég alapos, és következetes. Sajnos 
az innováció az ötlet, és az a hihetetlen sok idő amit az ember az 
audiophile teszteléssel, tököléssel eltölt csak azért, hogy más számára 
talán lényegtelen részletekhezz jusson nem megfizethető. Ha jó 
kiegészítő berendezések kellenek:
- interconnect kábel
- hangfal kábel
- D/A konverter jitter korrektorral/ a nélkül
- hálózati táp egyengető
akkor jelezz! Mindegyik garantáltan csúcs! Ha nem akkor vissza adom a 
pénzt!

> általában mind a német és angol nyelvű CD-k is megvannak össze 
tudom
> hasonlítani őket. Nekem például egy USA nyomású The Mix a 
kedvencem (Jobban
> szól, mint a német nyelvű német nyomás). 

 Igen, ezt én is megfigyeltem, de általában az USA lemezek a teteje, a 
Németek meg az alja felé vannak minőségileg. De sajnos nem tehetek 
általános kijelentést különböző országok termékeire vonatkozóan, mert 
nagy csalódásomra már mindenre találtam ellenpéldát. Pl:
 Depeche Mode-Violator Német CD-je Diskman-ben is tisztább volt mint 
a Holland kiadás amikben ezeddig még nem csalódtam. Az USA kiadást 
1X hallgattam, de tartok tőle a Német annál is jobb, pedig az ilyesmi 
ritka dolog. 
Kraftwerki vonatkozásban: A Computer Worldot megvettem Japán 
préselésű CD-n (plussz szám a Dentaku). A kivitel szuper, mert 
általában a Japán CD-k 1 plussz bennső kihajtható lappal jönnek ki. 
Ezen japánul volt az írás, a zene szövege angolul, oldalt az a szép 
Japán papír gerinc ami nekem úgy tetszik (OBI strip). A Japán CD-k közel 
a duplájába kerülnek az egyéb kiadásoknak. (Köszönhetően a világ kb. 
2. legdrágább munkaerejének) Hangminősége: Csapnivalóan rossz!!!!! 
Ekkor jöttem rá, hogy a Német kiadás egy száraz, natúr, természetes 
hangzás és nem is annyira rossz, mint ahogy azt addig véltem. A CD-t 
azonnal továbbadtam kb. 6000 Ft-ért egy külföldi gyűjtőnek.

> És ha már az elektronikus zenénél ekkora különbségek vannak, akkor 
az> akusztikus vagy komoly zenén ég és föld lehet két lemez között a 
különbség.

 Ez inkább felvétel kérdése. Nos, nem kiokítás, de a 
hangzáskülönbségnek rengeteg oka lehet. Fenti két példánkban ezt 
gyártástechnológiailag magyarázhatnám ugyanúgy. Ha a felvétel 
ugyanaz; a mesterszalag után már nem változtattak a mastereléskor 
(ami már illetlenség lenne és maga a masternig általában eleve 
csalásokkal tűzdelt technikákon alapszik) aminek jellegzetességei 
hallhatóak lennének, akkor a különbség a gyártósor Glassmaster-
íróinak különbségéből adódhat. Itt senki ne higyje, hogy a kapitalizmus 
heve nem teszi rá a bélyegét a hangminőségre csak azért mert az egy 
szent dolog amit az utókornak meg kell őrizni minél jobb minőségben! 
Egy frászt! A multik (és a Videoton is) a glassmastert amiről a többi CD 
készül, iszonyú sebességgel írja meg, így téve ki a real-time 
visszaolvasást zenehallgatáskor időalap hibával (jitter) terheltnek. Ez 
főleg a magas elfakulásában jelentkezik. (Próbáld ki: írd meg ugyanazt 
1X-es, és többszörös sebességgel.) Nos, bármilyen jó a gyárak író 
mechanikája és lézer-szaggatása, a mechanikai hibákat egyszerűen 
nem lehet kiküszöbölni és ők ezt csak tetézik. Náluk, ha az írás az adott 
paraméter táblázatnak megfelel, akkor átment a MEO-n, a hangminőség 
meg nem érdekli őket, mert "az szubjektív, és bizonyíccsa beha tuggya".
Sajnos ez ennyire konkrét. Úgylátszik pl. a Videotonnak annyira jól 
megy, hogy monjuk az 1 órás CD glassmasterjét 1X-es sebesség 
helyett 14X-essel írják meg, kb. 10 perc alatt, mert naponta annyi, de 
annyi új CD jelenik meg, hogy egyszerűen nem volna idő mondjuk egy 8-
órás műszakban kb. 8 féle jól megírt CD glassmasterjének megírására, 
mert nyílván ennél jóval több új lemez jelenik meg a polcokon naponta, 
és viszik mint a cukrot, tehát kell a gépidő (vagy inkább a szabadidő)...
 Na ezért választják az igényesebbek az Osztrák Sony üzemet (igaz 
drágább, de szuper). Pedig szerintem egy jól végzett munka, a jó 
referencia a Magyar hanglemeziparnak is jól jönne, külföldi 
megrendelések formájában. Egyébként a Magyar cuccok nagy része 
még keleten készül, kalózilag....

 Az elektronikus és mondjuk a jazz zene terén először is adott ugyanez 
a gyártástechnológiai háttér, ami a különbséget, mint utolsó behatás, 
eredményezheti. Ha egy "élő" zenének különböző kiadását nézem, 
akkor szerintem a legfontosabb, hogy milyen előadótól van a zenemű. 
Én gyűjtöm a Francia impresszionista zeneszerzőket, és pl: 
Ravel/Debussy/Staie ugyanazon darabjaiból van hogy 8 féle 
előadásmódom van és a különbséget zongorázni lehet (he-he)....
Aztán a mikrofonozás, utána a felvételtechnika, később a keverés, majd 
a masterning okoz különbségeket, de hangsúlyozandó: ugyanazon 
darab különböző eljátszásában. Ha van nekünk mondjuk egy Electric 
Music (a gitáros) CD-nk Német meg USA présben, akkor a master 
ugyanaz, és elvileg ugyanúgy kéne szólnia, de a gyakorlatban a 
fentiekben kimutatottak miatt mégsem. Ez a különbség független a 
zene jellegétől. Ha mégis van egyéb okokra visszavezethető különbség 
az nem azért van mert az pl. akusztikus zene, mert azt is 1X felrögzítik 
és utána 10 évenként leporolják és új technológiákkal kiadják aminek  
semmi értelme, ha az adott felvétel full digitál volt: DDD, mert azt már 
nem lehet soha többé jobbra masterolni, csak becsapósabbra !!! 
Mondjuk az Autobahn 1974-es szalagját megfogják, és mai 
körülmények közt bedigizik. Egyrészt a szalag veszített 
mágnesességéből az eltelt 30 év alatt, másrészt az A/D konverterek 
közt akad jobb, mint pár éve, de azt leszögezném, hogy ebben a 
technológiában is a kapitalizmus az úr, ami uralma alá hajtja a 
felhasználókat, és mindenféle újítást megvetet velük, a helyett, hogy 
pusztán őszintén járna el és jót csinálna.( Erről később). Innen 
veszteség az analóg master minősége, de nyereség az A/D-zás 
fejlettsége a éegutóbbi kiadások óta. A digitális algoritmusok is egyre 
jobban vannak megírva, csak közben a minőség iránti hozzáálás 
változott, sajnos egyre rosszabb irányba. Ennek ékes példái a most 
divatos 24/96-os újra masteringje néhány régebbi felvételnek, ami 
különösen ciki, ha az eredeti már eleve full DDD 16/44 volt. (Ha a 
végfelhasználás is 16/44, akkor minek konvertálgassunk oda vissza?...)
Példa: A Tears for Fears 1984-es Songs from the big chair CD-jét 
megvettem később beharangozott remasterben is. A jelenség a 
következő: Az új remaster teresebb, mutatván a digizés fejlettségét 
azóta, de ugyanakkor a kor szellemében equalizálták a telejes zenét, 
ami óriási hiba, mert az eredeti anyagot megnyomták 1-2 dB-vel alul 
felül, mintha az erre vágyó hallgató nem tehetné meg ugyanezt. Emiatt 
a kopogó tranziensek eltűntek. Végeredmény: Átlag cuccon jobban 
fogja kedvelni az átlag. Ha jobban odafigyelünk, egy jobb rendszeren 
az eredeti CD jobb.
 Tehát teljes a népbutítás még a profik között is (ne feledjük, ők 
is "csak" felhaszálók) és teljes a káosz, mi meg mehetünk a reklámok 
után. Na ezért csinálnék én egy jó kis minőségtesztet minden elém 
kerülő kiadványon, mert végül is a fül dönt, nem a marketing! 
  Üdvözít: Tibor